Főrendiházi irományok, 1884. VI. kötet • 340-425. sz.
Irományszámok - 1884-346
20 CGCXLVL SZÁM. A kereskedelmi szövetség azonban csak 1879. évi deczember hó 31-ig maradt érvényben s a kormányok közt folytatott huzamos tárgyalások után is a német birodalmi kormány és külügyi hivatalunk közt kicserélt kormányi nyilatkozat alapján (1879. évi Magyarországi Rendeletek Tára 192. sz.) 1880. évi január hó 1-től ugyanazon évi június hó 30-ig terjedő további íéi .évre oly módosításokkal hosszabbittatott meg, melyek szerint az 1878. évi deczember hó 16-án kötött kereskedelmi szerződés fent érintett XVII. czikkének a vasúti forgalmi eszközök lefoglalásának tilalmát illető második szakasza hatályon kivül helyeztetett. — Ezzel tehát ismét beállott a korábbi állapot. A kormányok közt újból fölvett tárgyalások eredményre nem vezettek. á vasúti forgalom, nevezetesen a köteléki forgalom növekedésével azonban ezen állapot hátrányai minden oldalról sajnosán érezhetők lettek. — Vasúti vállalatainknak oda irányzott törekvései, hogy kocsijaik lefoglalását kikerüljék, csak nagy nehézségekkel s a forgalom tetemes akadályoztatásával voltak keresztülvihetők. A vonatok ily helyzetben kellő pontossággal nem közlekedhettek; a száll;! ási határidőre feladott árúk rendes időben meg nem érkezhetvén, ugy a feladónak, mint a szállító intézetnek kárt és bonyodalmat okozott. Vasutaink kénytelenek voltak a monarchia határán fekvő végállomásokon a szállítmányokat átrakatni, mely eljárás tetemes időveszteséggel, s az árúk megrongálása, s gyakran hibás átrakása folytán jelentékeny károsodásokkal járt. Nemet vasutaktól béreit, s a köteléki forgalmakba használt kölcsönkocsiknak alkalmazása hazai vállalataink pénzügyi megrövidítését vonta maga után; mert a mellett, hogy ekként a vasutintézet saját kocsijait nem használhatta ki a forgalomban, a magas kocsihérek fizetése utján tetemes kiadásokat tenni volt kénytelen. S ha végre — az ez irányban tett. különböző, s nagyrészt sikertelen kísérletek mellőzéséve! — a vasúti vállalatok kevésbé jő és értékes kocsijaik átküldése által igyekezfek a lefoglalásból eredő káraikat némileg csökkenteni: ez által oly kisegítő módhoz nyúltak, mely a közbiztonság érdekében a kormány által nem volt megengedhető. De a legleletnényesebb intézkedések mellett is nem volt kikerülhető, hogy lefoglalások meg ne történjenek. Bajorországban 1884. évi július hó 24-ike és 1885. évi október hó 28-ika közt ismét számos lefoglalás eszközöltetett, s csak magán a furthi közös pályaudvaron 17 foglalás és zár alá vétel történt, s a legutóbbi időben, a f. év első négy hónapjában, s csak Bajorországban a foglalások 8 ízben ismétlődtek. Könnyen beláthatok azon hátrányok, melyek az ily állapotnak, válhatlan eredményei. Nem is emiitve a vasúti vállalatokra háramló kárt, s az ily zaklató eljárás után magukra a hitelezőkre eső aránytalanul jelentéktelen kárpótlást, a kérdéses állapot súlyát leginkább és első sorban a legnagyobb könnyítést és gyorsaságot kivánó forgalom — a nemzetközi kereskedelem, — s mindezzel az érdekelt államok közgazdasági viszonyai szenvedik. E tarthatatlan állapot megszüntetése érdekében végre maga a német birodalmi kormány tette meg a szükséges intézkedéseket, a mennyiben a bel- és külföldi nyilvános forgalmú vasutak üzleteszközeinek lefoglalás alól leendő mentesítése tárgyában törvényjavaslatot terjesztvén a birodalmi gyűlés elé, a viszonossági nyilatkozat kicserélésére a magyar és osztrák kormányokat felszólította. Az e részbeni német birodalmi törvény f. évi június hó 1-én lépett hatályba s abban a külföldi államok részéről való viszonos elbánás határozottan kiköttetett. A német birodalmi kormány részéről tett. felhívásnak ugy az osztrák, mint a magyar kormány sietett eleget tenni s megállapittatott, hogy a viszonossági nyilatkozat megfelelő törvények alapján még a f. év szeptember havában kicseréltessék.
