Főrendiházi irományok, 1884. VI. kötet • 340-425. sz.

Irományszámok - 1884-410

CDX. SZÁM. 281 jávai felvett közép határidő annyival inkább elfogadható, minthogy a társaság a nagytapolcsánybéliczi helyi érdekű vasútra nézve lemondott a szállítási adó fizetésétől való mentességről, mely körülmény az általános adómentességi időnek fentebb emiitett szabályozásából netán az államra háramolható hátrányokat nemcsak kellőleg ellensúlyozni, hanem a kincstár részére tényleges előnyöket biztositani alkalmas. S épen a most jelzett, az államkincstár részére kétség nélkül kilátásba vehető előnyök elég indokul szolgálnak arra is, hogy az állam már csak az egyöntetűség kedvéért is lemondjon a nagytapolcsány-béliczi helyi érdekű vasút engedély-okmánya 20 ik §-a b) pontjában bizjositott azon jogról, mely szerint 10 év után, ha e vasút a befektetési tőkének 6°/°-os kamatját a fizetendő adóösszegeknek az üzleti számlába való beállítása mellett behozná, az adómentességet megszűntnek tekinthetné, mely lemondás különben sem vehető áldozatként számba, mert ezea, — csak mintegy 16 km. hosszú vonalrész eddigi jövedelmezősége alapján a lemondás tárgyát képező jog érvényesítésére a kikötött idő alatt úgyis aligha nyílnék alkalom. A mi azon felmerülhető ellenvetést illeti, hogy a nyilvános számadásra kötelezett társulatok és egyletek adójának fizetése alól való mentességről a három másodrendű vasút engedélyokmányában nincs szó, — van szerencsém megjegyezni, hogy ezen adó azonos a korábbi jövedelmi adóval, — s igy a törvényjavaslat 4-ik §-a, midőn a társulatok és egyletek adójának fizetése alól való mentességet az egész vonalra kiterjeszti, — a társaság részére semmi új kedvezményt nem engedélyez, hanem csak a fennálló törvények és szabályok szabatos és helyes idézése alapján állapítja meg az általa eddig is élvezett adózási kedvezményeket. A törvényjavaslat 17. §-ára nézve a következőket van szerencsém előadni. A nagytapolcsány-béliczi helyi érdekű vasút engedélyokmányának 19. §-a annyiban tér el a többi három vasút engedélyokmányának idevágó határozataitól, a mennyiben az előbb idézett §. szerint a társaság a kormány-felügyeletért járó díjak fizetésétől fel van mentve. A mennyiben itt nem építés, hanem üzletfelügyeleti költségek forognak szóban, melyek fejében a társaság az 1882. évi XLV. t.-cz. által beczikkelyezett engedélyokmány 14. §-ának negyedik bekezdése értelmében egész hálózata után évi 2,000 forint átalányösszeget fizet; a jelen törvényjavaslat 17.§-ának a többi három vasútra leendő kiterjesztése ellen annál kevésbé tehető kifogás, minthogy e vonalak egyike sem élvezvén kamatbiztositást, a társaság e vonalak után számvitel, ellenőrzési költségeket sem tartozik fizetni. Az engedélytartam lejártát illetőleg már az 1882. évi XLV. t.-cz. által beczikkelyezett szerződés 2-ik czikkének utolsó pontjában ki van mondva, hogy a három másodrendű vasútra nézve az illető engedélyokmányi határozatok szerint 1967. évi január hó 1-sö napjára eső engedélytartam szintén 1965. év végével fog lejárni, minélfogva, miután a nagytapolcsány-béliczi helyi érdekű vasút engedélyének lejártára nézve, az engedélyokmány 22-ik §-ának első pontja szerint ugyanezen határidő van megállapítva, — a törvényjavaslat 19. §-a csakis a már meglevő jogi álláspontot emeli^érvényre. Az állam beváltási jogának érvényesítésére a nagysurány-nyitrai, tótmegyer-nagysurányi és nyitra-nagytapolcsányi másodrendű vasutakat illetőleg az 1882. évi XLV. t.-cz. által beczikkelyezett szerződés 2-ik czikke szolgál zsinórmértékül minélfogva az állam e másodrendű vasutakat csak a többi vasutvonalakkal együttesen és pedig csak 18-95. évi január hó 1-seje után válthatja be; ellenben a nagytapolcsány-béliczi helyi érdekű vasút engedélyokmánya 22. §-ának 2-ik pontja tetszésére bízva a kormánynak, hogy e helyi érdekű vasútra nézve a megváltási jogot akár az 1882-ik évi XLV. t.-cz. által beczikkelyezett szerződés 2-ik czikke alapján, tehát a többi vonalakkal együtt s az azokra nézve elöszabott megváltási módozatok szerint, FŐRENDI IROMÁNYOK. VI. 1884—87. 36