Főrendiházi irományok, 1884. V. kötet • 300-339. sz.

Irományszámok - 1884-317

CCCXVII. SZÁM. 285 vallásalap által előlegezett 3,607 forint, ugyanazon alapból a múzeum lépcsőházának kidíszitésére 1880-ban előlegezett 4,200 frt, továbbá Bethlen Gábornak a múzeum számára megrendelt mellszobrára a kassai tápintézeti alap által előlegezett 600 forint, végül ugyancsak 1880-ban egy múzeumi képtár számára megrendelt festmény fejében a Széchényi-Kollonich-alapból előlegezett 500 frt, együtt tehát 8,907 frtnyi adósságot egyszerre kellett törleszteni, mi a megfelelő túllépés előidézője volt, 13. rovat. Műemlékek, a) Országos bizottság: megszavaztatott ...... 15,000 frt — kr., utalványoztatok . . . . . 45,721 > 72 > túlkiadás 30,721 frt 72 kr. A megszavazott összegből a műemlék-bizottság előadójának, titkárának, szolgájának illetményei, a bizottság hivatalos helyiségeinek házbére, fűtés s egyéb dologi kiadások majdnem 5,000 frtot vesznek igénybe, mig a m. t. akadémiának régészeti kiadványokra 5,000 frt utaltatik ki. Az ország műemlékeinek fölkutatására, fölvételére, lerajzolására, továbbá kiküldetésekre, ásatásokra, végre a műemlékek tényleges restauratiójára tehát 5,000 frt marad. Hogy ezen Összeg a teendők mérvével és sokaságával még csak a legtávolabbról sincs a legcsekélyebb arányban sem, ennek feltüntetésére elégséges egyszerűen azon körülményre hivatkozni, hogy a hazai műemlékek száma százakra és százakra megy. Ily csekély javadalom csakis arra elegendő, hogy az ország műemlékei fokozatosan fölvétessenek, s a fölvétel alapján a restaurálás munkálatai előkészittessenek, vagy legfölebb azon műemlékek helyreállítására, melyek restauratiója a községek s városok, mint kegyurak által indíttatott meg, helylyel-közzel buzdításul némi csekély segély adassék. Azon tényt, ha az ország műemlékeinek felkutatására, fölvételére és tényleges restauratiójára csak 5,000 forint áll rendelkezésre, ily csekély javadalom mellett egyetlenegy nagyobb műemlék helyreállítását sem lehet meginditani, mi sem bizonyitja sajnosabban, mint a visegrádi Salamon-torony, melynek restaurálására eleinte külön javadalom szavaztatott meg, de ennek megszüntetése óta, most már több mint egy évtizeden keresztül a helyreállítás műve teljesen megakadt. És ha ily elenyészőleg csekély javadalom mellett is oly nagy műemlékeknek, mint a budavári koronázási templomnak, a kassai székesegyháznak, a bártfai templomnak, továbbá a lébenyi, a Jánosi templomoknak restauratiója megindittatott és sikerrel folytattatik, a két utolsóé pedig be is fejeztetett, ezen kedvező jelenség magyarázata azon körülményben keresendő, hogy az ország ezen legnevezetesb műemlékei egyszersmind a kath. isteni tiszteletre szánt templomok is levén, azok restauratiója részint teljesen, vagy legnagyobb részben a kath. vallás-alap költségén történik, részint azok helyreállításához eddig jelentékeny segélyezéssel járult. A vallásalap azonban nem arra van rendelve, hogy a műemlékeknek restaurálására, hanem hogy a plébániák alapítására és feutartására, lelkészek ellátására, papnöveldék javadalmazására és egyéb határozottan kijelölt czélokra szolgáljon. Ma a vallásalap jövedelmei saját közvetlen rendeltetéséből folyó czéljaira szükséges kiadásokra sem elégségesek, miként lehetne tehát azokat a műemlékeknek: a budavári, a kassai, a bártfai templomoknak helyreállítására — melyek különben is a főváros, továbbá Kassa és Bártfa kegyurasága alá tartoznak —jövőre is igénybe venni? Ez nemcsak a méltányossággal, hanem az igazsággal is ellenkező lenne. Ha azonban a vallásalapból a restaurálási költségeknek fedezése megszüntettetik, ez szükségképen maga után vonja az ország koronázási temploma, a kassai székesegyház, a bártfai plébániatemplom helyreállítási művének, a munkálatoknak teljes megszüntetését is.