Főrendiházi irományok, 1884. V. kötet • 300-339. sz.

Irományszámok - 1884-313

CCCXIII. SZÁM. 159 hangzásba hozathassák, a telekkönyvi rendeletektől eltekintve, nemcsak meg kellett állapítani a feltételeket, melyek alatt a tényleges birtoklás telekkönyvileg keresztülvihetővé legyen; de azon feltételeket lehető könnyen teljesithetőkké is kellett tenni. Az ide vágó intézkedések igen fontosak, a vagyonjogot minden esetben érintik; ennek daczára azonban nem tartok attól, hogy a javasolt intézkedések által sérelmek egyátalán, vagy oly sérelmek fognak okoztatni, a melyek a jelen javaslatbaa biztositott módon az érdekeket teljesen kielégitŐleg nem lennének orvosolhatók. Egyszeres telekkönyvön kivüli átruházásnál rendszerint csak alakszerű nehézség fog fenforogni. Vagy az átruházási okirat nem bir azon kellékekkel, melyeket a telekkönyvi rendelet meghatároz és az illetők a hiányokat közönyből vagy költségkímélésből nem pótolják; vagy az átruházásról okirat egyátalán nem létezik és az illetők ugyancsak költségkiméiésből s az illetékbüntetéstől való félelemből nem állítják azt ki utólag. Ha létezik Írásbeli szerződés, habár kellék-hiányokkal és tényleges birtoklás által támogattatik a jog, vagy ha okirat nincs és az átruházó beleegyezését a bizottság előtt nyilvánítja, — jogsérelemtől tartani nem is lehet ; mert az első esetben nem feltételezhető, hogy a telekkönyvi tulajdonos a kellék-hiányokkal biró okiratot aláirta és a tényleges birtoklást tűrte volna; a második esetben pedig a bizottság előtt beleegyezését kényszer befolyása alatt tette volna. Az indítványozott eljárás ez esetben nem egyéb, mint a kellék-hiányok elengedése, mely a második esetben az 1855. évi rendelet 121. §-ában is támpontra talál. A telekkönyvi rendeletekben az okiratnál megkövetelt kellékeket leszállítani, ha a betétek már szerkesztettek és továbbvezetés végett az illető bíróságoknak átadattak, nincs szándékomban; azonban a kitűzött czélra tekintettel teljesen indokoltnak tartom, hogy a betétek szerkesztésekor az idézett rendeletek szigorán, — ha az joghátrány nélkül tehető, könynyitve legyen. Sokkal fontosabb tekintet alá jőnek oly esetek, a melyekben az ingatlan, nyilvánkönyvön kivül több átruházásnak képezte tárgyát és az összes átruházásokról okiratok, habár kellékhiányokkal is nincsenek, és az okiratok teljes hiánya az illetők beismerésével sem pótolható. És ilyen esetek — valóban — igen nagy számmal lesznek. Az indokolás bevezetésében ilyen esetekről már emlékeztem; itt még felemlítem, hogy vannak községek, melyeknek telekjegyzőkönyveiben egész időszakra kiterjedő szünet tapasztalható. Szünetelt nemcsak az örökösödési eljárás és az ebből folyó ingatlan átruházások, de egyéb átruházások telekkönyvi keresztülvitele is. Midőn bekövetkezett ismét azon idő, hogy ama község józan észszel fel nem fogható közönyéből felocsúdott, az elmúlt időre a hiányok annyira felhalmozódtak, hogy azokat a telekkönyvi rendeletek keretében eltávolítani vagy pótolni nem lehetett. Ezen két kérdéssel állunk szemben : Fentartsuk-e továbbra is ezen, a magános s a közérdekre, valamint a hitelre és a nemzetgazdászatra minden tekintetben hátrányos állapotot?, vagy a felsorolt érdekekből mellőzzük a betétek szerkesztési idejére a telekkönyvi rendeleteket ott, a hol az joghátrány nélkül mellőzhető? Ha nem mellőzzük^ ideiglenesen a rendeleteket és a czél elérése végett nem nyújtunk a feleknek könnyebbséget szerzett jogaik érvényesithetésére, a fennálló és a létrehozandó állapot között csak azon különbség lesz: hogy a tényleges állapottól eltérő telekjegyzőkönyveink helyett, telekkönyvi betéteink lesznek.