Főrendiházi irományok, 1884. V. kötet • 300-339. sz.
Irományszámok - 1884-313
148 CCCXIII. SZÁM. Valószínű ugyan, hogy a betéteknek teljesített szerkesztése után kitűzendő hirdetményi határidő alatt teendő felszólalások által több bejegyezés változást szenvedne és az által a telekkönyvi állapot a ténylegeset néhány telekkönyvben megközelítené; de ezen változás — illetve helyesbités által az állapot lényegesen nem változnék; és átalánosságban a telekkönyv a tényleges állapotnak hú* tükre nem lenne. A végleges telekkönyvek behozatala égető szükség ugyan, de hacsak a kettő között lehetne választanom: hogy a telekjegyzőkönyvek vezettessenek-e továbbra is, vagy a betétek a fennálló rendeletek szerint szerkesztessenek? ugy mindenesetre az elsőt választanám ; mert azon körülmény magában véve, hogy a telekjegyzőkönyvben mind bennfoglaltatnak azon bejegyzések is, a melyek már tényleg megszűntek, zavart a telekjegyzőkönyvek technikai vezetésében és áttekintésében csak kissé jártas egyénnek is egyátalán nem okoz és csak nagyobb vigyázatot s fáradságot igényel. A betétek szerkesztése pedig igen sok munkát és nagy költséget okozna a nélkül, hogy számbavehető eredményt hozna létre. A közönség nagy részénél a telekkönyvi intézmény irányában fennállott közöny részben még jelenleg is tapasztalható, azon gyakran tapasztalható tévhiedelem : hogy ha a szerzett jogok telekkönyvileg keresztül nem vitetnek, a jogszerző az adótól vagy illetéktől menekül, vagy hogy ha az illeték lefizettetett, a szerzett jog telekkönyvileg is teljesen biztosítva van, azon mulasztás, melynél fo-gva a halálozási esetek az illető hatóságokkal számos éveken át vagy épen nem, vagy csak elszórtan tudattattak, és ebből folyólag az Örökösödési eljárás azon esetekben is, melyekben az hivatalból volt megindítandó, elmaradt, az elmúlt időszak alatt több hatóságnak számos mulasztása, és a szerzett jogok telekkönyvi keresztülvitele ki eszközlésének avatatlan egyénekre lett bizása, valamint a keresztülvitellel megbízottaknak mulasztásai azt eredményezték, hogy a telekjegyzőkönyvek a tényleges állapotnak hfí képét igen sok helyütt épen nem nyújtják. Ha ezen baj eredetét csak néhány évre kellene visszavezetni, az talán törvényhozási intézkedés nélkül is orvosolható lenne ; ámde a baj gyökerét igen sok esetben távol eső években, sőt a telekkönyveknek behozatali idejében kell keresni. Mindezen bajok a fennálló rendeletekkel nem orvosolhatók. Igen gyakori az eset, hogy a jog telekkönyvi érvényesithetése szempontjából a láncz összefüggéséhez szükséges izek össze nem szedhetők, és igy a jog telekkönyvileg keresztül nem vihető. Ilyen, ismétlem, igen gyakori esetben az örökös vagy a szerző joga telekkönyvileg nem biztositható, ajaetaláni hitelező követelésére nézve ingók hiányában kielégítést nem szerezhet. Szenved első sorban az érdekelt személy, de végső sorban az állam hitelképessége is; mert az illető ingatlan a forgalomból ki van zárva, az a földhitelnek tárgyát nem képezheti. De más tekintetben sem szerezhetni hű képet az ingatlanok hitelképességéről; mert a közöny és mulasztás azt is eredményezték, hogy a telekkönyvileg bejegyzett terhek megszűnte be nem kebleztetett és a telekjegyzőkönyvekből kiirt terhek sokkal nagyobbak, mint a tényleg létezők. Az átalános polgári törvénykönyv tárgyalása folyamatban van, de bármennyire siettessem is azon tárgyalást, tekintettel annak nagy fontosságára, nem helyezhetem kilátásba, hogy azon törvénykönyv minden részében rövid idő alatt törvény erejére emelkedjék. Azt, hogy az átalános polgári törvénykönyv hatálybalépte előtt, habár azon törvény layaslatában kifejezést nyert elvekre állapítva a telekkönyvi rendtartás külön készíttessék, és
