Főrendiházi irományok, 1884. V. kötet • 300-339. sz.
Irományszámok - 1884-313
CCCXIII. SZÁM. 147 pesti kir. ítélőtábla területén a betétek az 1855. évi rendeletben foglalt intézkedésekkel a telekjegy zőkönyvekből már nem lettek volna czélszerűen szerkeszthetők. Az 1872. évben az elsÖYolyamodású bíróságok szerveztettek. Azonban már ekkor a igazságügyi kormány az >átalános polgári törvény« megalkotása tervével foglalkozott. Ezen törvény új telekkönyvi rendtartást is szükségessé tesz, és habár a kilátásba vett rendtartás a végleges telekkönyvek összeállítását, illetve a betétek szerkesztését nem gátolhatja : mégis hivatali elődöm ösmerve a telekjegyzőkönyvek állapotát és a mellett az 1855. évi rendelet 44—46. §a inak ki nem elégitő voltát, a betéteknek szerkesztésére nézve az elsőfolyamodású bíróságok szervezése után sem intézkedett, valószitiííleg azon reményben, hogy az átalános polgári törvénykönyv nem huzamos idő alatt hatályba fog lépni, és annak alapján vagy talán különállóan új telekkönyvi rendtartás lesz hatályba léptethető, a melylyel ismét hatályba léptethetnek oly intézkedések is, a melyekkel a hiteltelekkönyv követelményeit kielégitŐleg lesznek a betétek szerkeszthetők, illetve a végleges telekkönyvek összeállíthatók. Tgy maradtak az ideiglenes telekjegyzőkönyvek továbbra is használatban. Ha nem is fektetek nagy súlyt a teljesített helyszínelésnek nem ritkán tapasztalható hiányaira, melyek, ha a helyszínelés a szó szoros értelmében keresztül vitetett, az 1855. évi rendelet 21. §-a szerint, a telekkönyvi hatóság által hivatalból teendő intézkedések tárgyát nem képezhetik, — és csak szorítkozom: a) a telekjegyzőkönyveknek már eddig is hangsúlyozott iediglenes minőségére; b) azon rendszerváltozásokra, melyek az ország Királyhágón inneni részeiben a telekkönyvek behozatala óta bekövetkeztek ; c) azon különböző hatóságokra, a melyek a telekjegyzőkönyveket kezelték; d) azon huzamos időre, mely az erdélyi részekben is a telekjegyzőkönyvek legnagyobb részének a közhasználatra lett átadása óta lefolyt; és e) az időközben életbelépett állandó kataszterre, kénytelen vagyok — bár sajnálattal — nyilvánítani, hogy telekjegyzőkönyveink a >hiteltelekkönyv« fogalom követelményeinek sok tekintetben meg nem felelnek, és hogy a közönség jogos kívánalmait ki nem elégíthetik. Ugy ezen okok, mint a földhitel emelése és a nemzetgazdászat egyéb szempontjai mulhatlanul megkövetelik, hogy a czélhoz vezető intézkedések megtétessenek. Kétségtelen, hogy ha a törekvés csakis oda irányulna, miszerint a végleges telekkönyvek összeállittassanak, ez elérhető volna az által is, ha az 1855. évi deczember 15-én kelt telekkönyvi rendelet 44. §-a alapján a »különös betétek« szerkesztését elrendelném, ha továbbá ezen rendeletnek 44—47. §-ait, az 1868 : XLIII. t.-cz. 12. §-ában nyert felhatalmazás erejénél fogva az 1870. évi február 5-én kelt rendelet kiegészitéseképen az erdélyi részekre is kiterjeszteném, és ha az 1855. évi rendelet 47. §-a alapján az előforduló tettleges viszonyok figyelembevételével szükségesnek mutatkozó utasításokat rendeleti utón kibocsátanám, miután magamat erre jogosítottnak tekintem. Ily intézkedéssel szemben azonban előtérbe lép azon kérdés : hogy a fennálló rendeletek alapján szerkesztett betétek és az azokból összeállított végleges telekkönyvek kielégitenék-e a földhitel és a nemzetgazdászat, valamint a felek követelményeit és igényeit? Ezen kérdésre pedig határozottan »nem«-mel kell válaszolnom. A betétek tartalma lényegileg nem különböznék a telekjegyzőkönyvekétől. A különbség ugyanis a kettő között csak az volna: hogy a betétekbe a telekjegyzőkönyvekből csak azon bejegyzések vétetnének át (telekkönyvi rend. 45. §.), melyek még tényleg fennállanak. 19*
