Főrendiházi irományok, 1884. IV. kötet • 241-299. sz.
Irományszámok - 1884-265
CCLXV. SZÁM. 171 volna — nem építtetvén, a pótegyezmény Il-ik czikkében előrelátott eljárás itt nem volt végrehajtható, mert a magyar vonatok kezelésére csak a brassói állomás lett volna alkalmas, arra pedig, hogy ezen vonatok az azok átadása és a rumán vonatok átvétele közti időben kezelés és rendezés végett Brassóba visszavitessenek, ezen állomásnak a határszéltől való nagy távolsága miatt okszerűen gondolni sem lehetett. Ily körülmények között nem maradt más hátra, mint az egyezménytől eltérő módozatot keresni, s illetőleg, miután azon módozat, hogy egyrészt a magyar vonatok Predeálig, a rumán vonatok pedig Brassóig fussanak, azon körülménynél fogva, hogy a brassó-határszéli vonal (25 km.) aránytalanul hosszabb a predeál-határszéli vonalnál (5 km.), sőt az előbbi vonalon két kisebb közbeneső állomás (Derestye-Hétfalu és Tömös) is létezik, ugy forgalmi és díjszabási, mint elszámolási tekintetben a kezelést felette bonyolulttá és nehézkessé tette volna, legczélszerübbnek látszott a közös állomás' eszméjére visszatérni. Ez alapon a két csatlakozó vasút igazgatóságai között a predeáli állomás közös használata iránt 1879. évi május hó 30-án meg is köttetett a szerződés, s az akkori közmunka- és közlekedésügyi m. kir. minister által jóvá is hagyatott, de természetesen csak ideiglenesen; az egész predeál-plojesti vonal megnyitásának időpontjáig, tényleg azonban ezen szerződés tovább is alkalmazásban maradt, minthogy a végleges szerződés megkötése iránti tárgyalások csak a legközelebbi időben vezettek eredményre. A közös állomás eszméje — mint az adott viszonyok között legczélszerűbb — ekként elfogadtatván, a magyar kormány nem késett a közös állomás végleges terveinek megállapításánál résztvenni, s tényleg ugy a közös, mint a kizárólagos magyar használatra szolgáló építkezések a magyar kormány szakközegeinek közreműködésével állapíttattak meg, sőt az 1880. évi augusztus hó 11/23-án Bukarestben felvett, ugy a rumán, mint a magyar kormány részéről helybenhagyott jegyzőkönyvben a magyar részről fizetendő befektetési járadék is, évi 79,303 frankkal megállapittatott ; legutóbb folyó évi február hó 15-én pedig már a közös használat iránti végleges szerződés is, a kormányok jóváhagyásának fentartásával, a két vasutigazgatóság között megköttetett, a szerződés hatálybaléptének időpontjául, visszahatólag 1884. évi január hó 1-ső napja állapíttatván meg; ezen visszaható erővel történt megállapítás a m. kir. államvasutakra nézve azon előnynyel jár, hogy az új szerződés a közös használatból eredő üzleti költségek megosztása tekintetében a régi ideiglenes szerződésnél kedvezőbb határozatokat tartalmaz. . Az új szerződés határozmányai ugy a rumán kormány, mint itteni részről megfelelőknek találtatván, mindkét kormány megadta az engedélyt arra, hogy addig is, mig a szerződés helybenhagyására a törvényhozások felhatalmazása kinyeretnék, annak határozmányai a predeáli állomás szolgálatának és kezelésének ellátásánál és végrehajtásánál alkalmazásba vétessenek. Az 1879. évi XIII. t.-cz. által beczikkelyezett pótegyezmény II. czikke szerint ugyanis a kormány csak oly szerződés jóváhagyására bir felhatalmazással, mely a határszéli állomások közti és az azon állomásokon való forgalom részletes szabályozását tárgyazza; s mig az 1874. évi XXVII. törvényczikkbe igtatott egyezmény VII. czikkében a kormány felhatalmaztatott, hogy a közös pályaudvar iránt kötendő szerződésben a tulajdonosnak járó kártalanításokat is megállapíthassa; addig a pótegyezmény II. czikkében kártalanításról vagy másnemű megtéritésről említés téve nincs, sőt a rumán kormány a vám- és rendőri közegek részére szükséges hivatali és lakhelyiségeknek saját költségén való előálíitására köteleztetett. 22»
