Főrendiházi irományok, 1884. III. kötet • 169-240. sz.
Irományszámok - 1884-203
ccin. SZÁM. 181 Ennek indoka részint azon törekvés, hogy a bíróságok a tulajdonképeni hatósági körükbe nem tartozó teendőktől megkíméltessenek, részint pedig a munkaegyszeríísités és az, hogy a közzététel gyorsabb legyen. A 13., 14., 15. és 16-ik §§-hoz. A módosítás tárgyát képező t.-cz. 39. §-a szerint az illető járásbiró a közjegyzői hivatalos tárgyaknak ideiglenes őrizet alá vételére csakis sürgős esetekben van hivatva. A sürgős eset fogalmát a törvény nem határozza meg, és igy legtöbb esetben az illető járásbiró személyes nézetétől függ az eljárás, ha csak intézkedésre fel nem hivatott. Ha a közjegyzői hatáskör és az abba eső teendők természetét tekintjük, lehetetlen megnyugvással venni azt, hogy a közjegyzői iroda rövid időig is hatósági felügyelet nélkül hagyassák; már pedig ez a fennálló törvény szerint napokig tarthat; mulhatlanul szükséges tehát, hogy a közjegyző székhelyén lévő járásbíróság vezetője, mihelyt a közjegyzői állásnak üresedésbe jöttéről értesül, a szükséges biztosítási intézkedéseket megtegye, a nélkül, hogy arra felhivatnék. Ugyancsak a módosítás tárgyát képező törvény 39. §-a szerint a kiküldött által a közjegyzői iratok stb. átveendők. Az átvett tárgyak a fennálló törvény 41. §-a szerint a törvényszéknél berendezett közjegyzői levéltárban helyezendők el. A törvény ezen intézkedésénél fogva mindenik közjegyzőnek újonnan kell az okiratgytijteményt kezdeni, és ha a kerületében lakó felek valamely, már előbb készített közjegyzői okirat alapján akarnak új jogügyleteket kötni, vagy a készítettekről kiadmányt szerezni, sokszor csakis nagyobb fáradsággal szerezhetők meg a kiadmányok. Nem kevésbé fáradságos vagy bonyodalmas lehet a hiteles kiadmáuyok megszerzése az esetben is, ha az 1874: XXXV. t.-cz. 42. §-a értelmében az ugyanazon törvényszék kerületében áthelyezett közjegyző iratait és könyveit új székhelyére magával viszi. A közjegyzői törvény 214. §-ának intézkedése szerint alig szenvedhet kétséget, hogy a közjegyzői intézménynek egyik feladata az is, miszerint a hiteles helyeket pótolja. Ezen czél a törvény 39., 40. és 41. §-ainak intézkedésénél fogva elérhetlen. A közjegyzői levéltárnak vagy okirat-gyűjteménynek nem szabad megszakitottnak vagy hézagosnak lenni; annak az illető vidék hiteles helyét kell képezni, és az illető közjegyzőnek mindig azon helyzetben kell lenni, hogy a felek számára azon székhelyen készített közjegyzői okiratok folytonosan rendelkezésére álljanak. A fennálló törvénynek módosítani tervezett intézkedése a közjegyzői utóddal szemben némi bizalmatlanságot is rejt magában, és anyagi szempontból reá mindenesetre hátrányos. Ha azt akarjuk, és a közjegyzői intézmény fen tartása esetében azt akarnunk kell, hogy a közjegyzői székhelyek a követelményeket minden tekintetben kielégítő hiteles helyeket képezzenek, ugy a fennálló törvénynek ezen czélszerütlen, és a közjegyzőre hátrányos intézkedését meg kell szüntetni, és ez csak ugy lesz elérhető, ha az elhunyt, leköszönt, vagy elmozdított avagy áthelyezett közjegyző visszamaradt iratait stb. az utód számára a székhelyen meghagyjuk. Ezen intézkedés nem fog egyedül állani, ez számos államban úgy van, és minden tekintetben czélirányosnak tapasztaltatott. Kiemelem ezen §§ nál még azt, hogy miután a kérdéses iratok a közjegyzőnek nem magán tulajdonát képezik, nem követtem némely államnak amaz intézkedését, hogy a közjegyzői leréltár a közjegyzői örökösök és az utód között adás-vevés tárgyát képezhesse. A szakaszok egyéb intézkedései a kivitelt határozzák meg, és a dolog lényegéből folynak.
