Főrendiházi irományok, 1884. III. kötet • 169-240. sz.

Irományszámok - 1884-202

172 CCI! Sí V. czikk. Az Ausztria vagy Magyarország valamely kikötőjébe érkező franczia hajók és viszont a Francziaország vagy Algir valamely kikötőjébe érkező osztrák vagy magyar hajók, ha ott rakományuknak csak egy részét rakják ki, az ország illető törvényeihez és rendszabályaihoz alkalmazkodva, megtarthatják rakományuk azon részét, a mely akár ugyanazon ország egyéb, akár más ország kikötőjébe van szánva és a rakomány visszamaradt részét ismét kivihetik, a nélkül, hogy a rakomány ezen utóbbi része után bármi vám fizetésére kötelezve volnának, kivéve az ellenőrzési illetékeket, a melyek egyébiránt nem lehetnek a nemzeti hajók számára megállapított illetékeknél magasabbak, sem nem kötelezhetők egyéb vagy magasabb illetékek fizetésére, mint a milyenek hasonló esetben a saját nemzetbeli hajók után szedetnek. Megállapodás történt abban, hogy a szóban forgó hajók rakodásukat valamely kikötőben megkezdhetik s azt ugyanazon szerződő fél egy vagy több más kikötőjében folytathatják és befejezhetik a nélkül, hogy más illetékek fizetésére kötelezve volnának, mint a melyeknek a saját nemzetbeli hajók vannak alávetve. VI. czikk. Az osztrák vagy magyar hajók a franczia gyarmatokban és birtokokon mind érkezésüknél, mind ott tartózkodásuk ideje alatt, mind elindulásuknál, legyenek akár árukkal rakva, akár súlyteherrel, tekintet nélkül a származási kikötőre, minden tekintetben ugyanazon bánásmódban fognak részesülni, mint a legnagyobb kedvezményben részesülő európai nemzet hajói. VII. czikk. Bárminő árúczikkek, melyek osztrák és magyar kikötőkből franczia hajókon, avagy franczia vagy algiri kikötőkből osztrák vagy magyar hajókon vitetnek ki, bárhová szóljon Article V. Les navires français entrant dans un port d'Autriche ou de Hongrie et, réciproquement, les navires autrichiens et hongrois entrant dans un port de France ou de l'Algérie et qui n'y voudraient décharger qu'une partie de leur cargaison, pourront, en se conformant aux lois et règlements des États respectifs, conserver à leur bord la partie de leur cargaison qui serait destinée à un autre port, soit du même pays, soit d'un autre, et la réexporter, sans être astreints à payer pour cette dernière partie de leur cargaison aucun droit de douane, sauf celui de surveillance, lequel, d'ailleurs, ne pourra être perçu qu'autant fixé pour la navigation nationale, ni à payer des droits autres ou plus élevés que ceux qui seraient perçus, en pareil cas, sur les bâtiments nationaux. Il est également entendu que ces mêmes navires pourront commencer leur chargement dans un port et le continuer dans un ou plusieurs autres ports de la même Partie contractante ou l'y achever, sans être astreints à payer des droits autres que ceux auxquels sont soumis les bâtiments nationaux. Article VI. Les bâtiments autrichiens ou hongrois dans les colonies et possessions françaises seront, sous tous les rapports, à leur entrée, pendant leur séjour ainsi qu'à leur sortie, qu'ils soient chargés ou sur lest, et sans distinction de provenance, traités comme les navires de la nation européenne la plus favorisée. Article VII. Les marchandises de toute nature qui seront exportées des ports autrichiens et hongrois par des navires français, ou des ports français ou algériens par des navires autri-