Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.
Irományszámok - 1884-162
A A 0 ** 0 _J CLXII. SZAM. kezett más vállalkozókkal a bihar-békési helyi érdekű vasutak kiépitése iránt folytatott tárgyalások kiválólag azon okból, mert az államtól különböző czímeken majdnem i milliót meghaladó összeg erejéig igényelt segély engedélyezhetőnek nem találtatott, sikerre szintén nem vezettek; Biharmegye törvényhatósága s az ezen megyebeli érdekeltség, belátva a nagy kiterjedésű hálózat együttes kiépítésének lehetetlen voltát, abban állapodtak meg, hogy egyelőre csakis a saját megyéjük területére szorítkozó vasúthálózat kiépitése kiséreltessék meg. Ezen megváltoztatott eljárási mód már is eredményre vezetett annyiban, a mennyiben egy Nagyváradtól r kiágazó vonalnak, mely azonban az eredeti programúiban benn nem foglaltatott, tudniillik a nagyvárad-belényes-vaskóhi helyi érdekű vasútnak kiépitése időközben a megye közönségének 300,000 frtnyi hozzájárulása mellett tényleg biztosíttatott. Erre vonatkozó jelentésünket bátrak voltunk annak idején a törvényhozáshoz benyújtani. Az eredeti programm keretébe tartozó egyéb vonalak kiépítésének elősegítése és biztosítására pedig a megye törvényhatósági bizottsága a fond perdu 700,000 frtnyi segélyt, a magán érdekeltség pedig szintén a fond perdu fizetendő s részben csak a pálya megnyitásától számított 10 év alatt lerovandó 230,000 frtnyi hozzájárulást helyezett kilátásba. Ezen újabb alapokon a megye és érdekeltségnek sikerült azután a vasút kiépítésére vállalkozókat találni. Ugyanis Móricz Pál, Kohner Adolf fiai és Brüll Henrik és fiai érdektársak részéről a megye és az érdekeltség hozzájárulásával megállapított s tisztán Biharmegye területére szorítkozó következő vasutvonalak kiépitése terveztetik, úgymint: a) a m. kir. államvasutak nagyváradi állomásából kiindulva, 3*0 kilométer hosszban a nagyvárad-püspökladányi vonal mentén a Várad-Püspöki község melletti 46. számú őrházig, s innen elágazva, Bihar, Nyüved és Ér-Diószeg érintésével s a Berettyó folyó áthidalásával/ Székelyhidon s innen észak felé folytatva, az Érvölgyön át Ér-Selind érintésével Ér-Mihályfalváig, mint a magyar északkeleti vasúthoz csatlakozó végpontig vezetendő helyi érdekű fővonal (hossza 58*3 km.) ; b) e fővonalból Székelyhiclnál kiágazva, az Ér- és Berettyó-völgy közti vízválasztói magaslaton át, a Berettyó-folyó mentén Apát-Keresztúr és Vedres-Ábrány érintésével Margittáig, mint végpontig vezetendő szárnyvonal (hossza 24*9 km.); és c) a nagyváradi állomásból kiindulva, 6 kilométer hosszban a magyar királyi államvasutak nagyvárad-csabai vonala mentén az Iklód puszta melletti őrházig s innen elágazva Újpalota, Gyires, Kőrösszeg, Szakái és Kornádi községek határain keresztül, a Sebes-Kőrös folyó mentén a békésmegyei úgynevezett »Négyes határban« fekvő Kóti pusztáig, mint ideiglenes végpontig vezetendő szárnyvonal (hossza 45*6 km.), mely végpontnál esetleg csatlakozás éretnék el a Békésmegye területén tervezett s netán kiépítendő helyi érdekű vas utakkal. Az összesen 128*8 kilométer hosszban tervezett vasutak költségeihez való hozzájárulásképen Biharmegye törvényhatósága, a mint már előbb említtetett, közmunka-váltsági falapja terhére 700,000 forintnyi segélyt szavazott meg, s ez alapon a vasutak kiépitése iránt a nevezett consortiummal lépett előegyezményre, mely consortium a vasutak kiépítésére a megyei hatósággal szemben az esetre kötelezettséget is vállalt, ha az állam a vasútépítés költségeihez a postaszállitásért nyújtandó törvényes hozzájáruláson felül, törzsrészvények átvétele ellenében legalább 500,000 forintnyi segélyt nyújtana, azzal indokoltatván az állam irányában emelt ezen igény, hogy a nagyvárad-érmihályfalvai vonal kiépitése folytán a püspök-ladánydebreczeni vonalrészen a második vágánynak hadászati szempontokból máskülönben szükséges lefektetése mellőzhető levén, ez utón az állam az igényelt segélynél jóval nagyobb összeget fog megtakaríthatni.
