Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.

Irományszámok - 1884-161

GLXT. SZÁM. 451 További szolgalom a hajózható és tutajozható folyók mentén a vontatásra (illetőleg a hajók és tutajok vontatására) alkalmas útnak engedése (66. §. 1.). A közlekedésre használt folyók legtöbb esetben czéljaiknak meg nem felelhetnének, ha ez a szolgalom, illetőleg ha vontató út nem állana rendelkezésre. Mekkora legyen az a terület, a mely igy vontató útnak meghagyandó, ezt nálunk az ország különböző folyóira nézve egyformán s törvénynyel előre megállapítani nem volt tanácsos; ezt a törvényhatóságok által, esetleg a minister által hozandó szabályrendeletnek kellett föntartani. Hazai szokásaink szerint a vontató úthoz szükséges területet a birtokos tartozik adni, sőt azt tisztán is tartani ; a javaslat ezen szokást a már létező vontató utakra fen tartja, a vontató út áthelyezése vagy új vontató utak létesítése következtében szükséges területért, illetve a vontatási szolgalomért a tulajdonost kártalanítás illeti (67. §.). A parti birtok egyik szolgalma, hogy hajók és tutajok kikötését a hatóságilag megszabott helyeken meg kell engedni (66. §.2.) szintén minden kárpótlás nélkül ; tehát az u. n. karópénzek és kikötési illetékek nem szedhetők. A közlekedés rendes menete a kiköthetést megkivánja ; ha tehát a vizjog egyik főelvét, hogy a hajózás azon vízhasználatoknak egyike, a mely minden más használat előtt jár, következetességgel kívánjuk keresztülvinni, a kikötés megnehezítését tűrni nem szabad. Ily értelemben intézkedtek hazai törvényeink (1723: 15 de siccis, et non necessariis etiam fluvialibus teloniis tollendis) és nemzetközi szerződéseink, különösen a Dunára vonatkozó békepontozatok. Magától értetik, hogy ezen szolgalom ki nem zárja azt, hogy mindazon esetekben, a midőn a parti birtokosok partműveket és mesterséges kikötő-helyeket, esetleg nagyobb tőkebefektetéssel is létesítenek s a hajók vagy tutajok által az ily partok használtatnak fel kikötésre, kikötési díjakat szedni, illetőleg a partok használatáért fizetést szedni ne szabadna. Nehogy egyébiránt ez a szolgalom a parti birtokost túlságosan terhelje, a kikötés csakis hatóságilag kijelölt helyeken van megengedve és másutt csakis veszély esetén és megfelelő kártalanítás föltétele mellett. Azon szolgalom, melynél fogva a parti birtokos a fausztatásra jogosítottaknak és munkásaiknak közvetlen a viz partján fekvő földeken a szabad járást megengedni tartozik, jelenleg is már fönnáll és az erdőtörvény (1879 : XXXI. törvcz.) 202. §-ának átvétele. Hogy a parti birtokos vizrendőri szempontból a vízhez való férést megengedni tartozik, az az ellenőrzés természetéből következik. Az utolsó szolgalom, a melyet a parti birtokos tűrni tartozik, az, hogy közérdekből létesítendő szabályozási és mederrendezési munkálatoknál a nyert anyagot a munkálat létesítője kártérítés nélkül felhasználhatja. (65. §.) Ezen szolgalom főkép hazai viszonyaink által indokolt; nálunk ugyanis számos helyen eddig is szokás volt a folyamok medréből kikotort anyagot szabályozási és egyéb czélokra fölhasználni. IV. FEJEZET. Yizi társulatok. A vizek rendezése és kellő használása ép ugy, mint minden más közgazdasági intézkedés, physical és nem physicai egyének által történhetik. Ez utóbbiak közt nagy fontossággal birnak az egyes erők kellő osszetömörülése folytán a társulatok. Magától értetik, hogy minden, törvényeink által megengedett, társasági alak á vizjogi viszonyoknál mint alany működhetik, a mennyiben ezt a külön törvények, illetőleg az ezek alapján létrejött társas szerződés (alapszabály) megengedi; e tekintetben felette nagy jelentőséggel birnak a kereskedelmi törvény által meghonosított közkereseti társas alakok (kivált a szövetkezetek és a részvénytársaságok), mint a melyek — az egyéni és elszórt vagyoni tehetségeket a közgazdaságnak leginkább megfelelők és a tőkének igen nagy kényelmet biztosítók — a vállalkozási szellemnek elég mozgékonyságot nyújtanak. Tekintettel mindazonáltal azon speciális viszonyokra, a melyek a vizek rendezésénél és a vizek használatánál előfordulnak; tekintettel kivált arra, hogy ezen viszonyoknál az érdekelt egyének nemcsak mint személyek, hanem legtöbb esetben mint bizonyos területek birtokosai, tehát az egyén mint egyén és mint földbirtokos» birnak jelentőséggel, az eddig szokásos társas alakok pedig ezeknek a viszonyoknak nem felelnek meg, ez okból külön társasági alakokról kellett gondoskodni. A vizi társulatokról szóló fejezet főelveiben csatlakozik a társasági ügynek nálunk eddig kifejlődött formáihoz s a társaságot akkor tekinti olyannak, a midőn egyrészt a társaság létesitésére vonatkozó akarat az érdekeltek részéről a törvény által megkívánt formában a társulati szerződésben (az alapszabályokban) megtestesült és a minister által jóváhagyatott. A kormány részéről a jóváhagyást azért vette föl a javaslat, minthogy összes társulati ügyünk (a kereskedelmi társulatok kivételével) ily eljárást ismer, és a vizi társulatok eddigi törvényeink szerint szintén ily jóváhagyás alá estek (1871 : XXXIX. t.-cz. 3.'§.). A fejezet intézkedései a társas alak természetének s a vízrendezés, valamint a vízhasználatnak megfelelőleg szigorúak 57*