Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.

Irományszámok - 1884-161

452 CLXI. SZÁM. és kellő rendet biztositők ; a fejezet két részre oszlik, a mennyiben a társulatok is két nagy czél szerint alakulhatnak, ugyanis a) vízrendezésre (mederszabályozás, partbiztositás és árvédelem), — avagy &) vízhasználatra (öntözés, alagcsövezés, lecsapolás, sankolás, mocsárkiszáritás és i. t.). A javaslat minden vízrendezésre és minden vizhasználásra vizi társulat alakítását engedi meg (68. §.) ; e részben azon felfogásból indul ki, hogy az illető érdekeltek legjobban megítélhetik, miért nem kielégítők saját czéljaikra a törvényeink által megengedett másféle társas alakok, s miért veszik ez okból épen igénybe a sok esetben talán nehézkesebb vizi társulat alakját. Ép ez okból azonban nem mondja a javaslat, hogy az e czélra törekvők minden esetre vizi társulat alakjába öltöztessék szerződéseiket, hanem egészen az illetők belátásától teszi elhatározásukat függővé. A vizi társulatnak egyúttal a jogi személyiség minősítése adatik, a midőn a javaslat kimondja, hogy e társulatok, mint ilyenek saját nevük alatt jogokat szerezhetnek, kötelességeket vállalhatnak, a bíróságok előtt pert indíthatnak és perbe foghatók (69. §.). Tekintettel arra, hogy a vizek kellő karban tartása sok esetben oly közérdeket képez, a melynek keresztülvitele a közvetetlenül érdekeltek által nagyon kívánatos és ezen helyzettel szemben esetleg egyesek törekvése ezen rendelkezésnek meghiúsítására talán az illetők részvétlensége következtében, nem engedhető meg, a vizi társulatoknak bizonyos kényszer utján való létrejöveteléről kellett gondoskodni. Ezen eszme keresztülvitele, valamint a vízrendezésre alakult társulatok más viszonyaira vonatkozólag már jelenleg érvényben lévő törvényeink, különösen az 1871 : X5XIX. és az 1874: XIV. tör vény czikk ékben foglalt és helyeseknek elismert intézkedések vétettek át a jelen javaslatba is. így a javaslat 70. §-a megfelel az 1871: XXXIX. t.-cz. 1. §-ának 71. » » » » > 2. » 72. » » » » » 3. » 74. » » » » > 12. » A javaslat 73. §-ban a társulatok szabályozási tervének hatósági megállapítására nézve az illetékességet az alispánra (és nem a törvényhatóságra mint az jelenben van) bízta; ez az elv összhangzásba hozatott a javaslat 149. §-ávaI, a hol vizi munkálatok engedélyezése hasonlókép első fokban az alispán illetékességébe utaltatik ; ezen intézkedés indoka a 149. §-nál fog bővebben kifejtetni. A javaslat a társulat megalakulását az alapszabályoknak a közgyűlés által történt elfogadásától, a azoknak a minister által történt jóváhagyásától teszi függővé (72. §.) ; a társulat megalakulása pedig a vizikönyvbe bejegyeztetik (75. §.), se bejegyzéssel együtt a társulat igazgatói is bejelentetnek (76. §.). Mindezen intézkedések a társulat létrejövetelének külső alakjait képezik, s külön indokolást nem igényelnek. A vizjogi társulatok egyik fo jellemző tulajdonsága a társulati tagok minősége. Mint már előbb említve volt, a vizi társulat tagjai nem pusztán egyéni és személyi jelentőséggel birnak, hanem legtöbb esetben szoros kapcsolatban áll a személy az illető területtel, ugy hogy tényleg a társulat tagja legtöbb esetben csakis azért az, mivel bizonyos területnek birtokosa, ép ez okból világosan ki kellett mondani azt, hogy mindenki, ki oly területet szerez meg, a mely valamely vizi társulat kötelékébe tartozik, már ezen területszerzés ténye következtében tagjává lesz a társulatnak (77. §.) ; ki kellett továbbá mondani, hogy a terület alatt nem egyedül a földbirtok szorosabb értelemben, azaz a mezőgazdasági czélra alkalmas területek értetnek, hanem minden vagyoni értékkel biró terület, bánni legyen is rendeltetése, s mihelyt ez a munkálat által érdekelve van, tulajdonosa ép ugy tagja a vizi társulatnak, mint a szorosabb értelemben vett földbirtokos, s nehogy ez iránt kétség merüljön föl, példázgatólag felsoroltatnak névszerint is azok az egyedek, a melyek az eddigi tapasztalatok szerint leginkább törekedtek a társulatból való kibontakozásra, jelesül a községek, magán-és közvállalatok, utak és vasutak (78. §.). A vizi társulatoknál a tagsági viszony az említetteknél fogva nem lévén tisztán személyi viszony, a tagsági viszony megszűnése vagy új tagok fölvétele nem képezhet oly egyszerű személyes állapotot, a milyen az más társulatoknál, s nem lehetett akár az egyéni akaratnak, akár a társulati alapszabályoknak e részben oly tág szabadságot engedni, a mint ez tényleg más társaságoknál és az ezekre vonatkozó törvényeknél történik. A mi különösen új tagoknak belépését illeti, erre nézve a javaslat 44. és 45. §-aiban kifejezett átalános elvek a társulatoknál is mérvadók. A 44. §. elve szerint, ha a munkálat által idegen földbirtok értéke növekedik, — a munkálatok létesitője jogosítva van az illető terület birtokosától a munkálatok költségeinek haszonaránylagos átvállalását követelni; ezen elv alkalmazva a társulatokra, az illető földbirtokosoknak a társulati kötelékbe vonását vonja maga után, viszont a 45. §. elve szerint, ha kitűnnék az, bogy az illető munkálatok felhasználásával más területek javíthatók, az ily területek birtokosai a vállalatba való fölvételüket követelhetik, — tehát társulatokra alkalmazva társulati tagokká válhatnak (79. §.). A társulatból való kiválás — illetőleg a tagsági viszony megszűnése — a javaslatban a lehető ritka esetekre szoríttatott; e részben a javaslat lehetőleg kerülni kivánta azt, hogy a nagy nehezen létesülő — s gyakrajï csak a kényszer alkalma-