Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.
Irományszámok - 1884-150
342 CL. SZÁM. De az 1850. évnek kiindulási pontul vétele esetében méltán, sót joggal tehető azon kérdés is: miért nem vétetik kiindulási pontul az 1872. év, a melyben június 9-ról az ösmert törvény keletkezett ? Ezen törvény ép oly fordulási pontot képez a határőrvidék! intézmény életében, mint az 1850-iki és ha az 1872. év vétetnék az ágak szerinti osztályhoz kiindulási pontul, mely esetben a több közös törzsök felállítása szintén szükséges, ugy a fejek szerinti osztály már nagyon megközelittetnék. Az ágak szerinti osztály mellett előnyül még felhozható az is, hogy a földbirtok annyira szét nem daraboltatnék, mint a fejenkénti osztálynál. Ezen előny azonban csak időleges lehet, csakis a házközösség megszüntetésekor teljesített osztálynál nyilvánulhat; mert a földbirtok szétdarabolását korlátozó törvény hiányában, a házközösség megszűntekor nyert földbirtokról a tulajdonos tetszése szerint rendelkezhetik. Bármiként fejtegessük a kérdést, nem található kellő indok arra, hogy az 1872. évi június 9-iki törvénynek igen sarkalatos intézkedései mellőztessenek, hogy az illetőktől azon szerzett joguk, a mely a törvény azon intézkedésében gyökerezik : hogy a házközösség felosztása esetén a vagyon személyenként osztandó fel, megvonassák. De nem lehet figyelmen kivül hagyni azon körülményt sem, hogy nem csekély azok száma, a kik az 1872-iki törvény alapján már megosztoztak és hogy ezek egy részénél az ágak szerinti osztály megállapítása esetében okvetlenül elégületlenség keletkeznék, a mi a törvényhozás intézkedéseiben — rendkívüli körülmények kivételével — szintén mellőzendő. A fennebb megirt indokokból az osztálykulcsra nézve tehá* az 1872. évi június 9-ről kiadott törvényt vettem alapul. Tekintettel azonban a méltánytalanságra, a mely az egyénenkénti osztálynál előfordulhat, a 25. §-ban javaslatba hozom, hogy azon házközösségi tag részére, a kinek leszármazó rokonai vannak, az ezeknek jutott osztályrészre nézve az életfogytiglan haszonélvezeti jog biztosittassék. Egyébiránt oly eset, minő a 3. sorban felhozott példának alapját képezi, a feltételezni kellett gyermeki kegyelet és az O, A. P. T. K. 154. §-ának intézkedése mellett, ha egész szorosan alkalmaztatnék is az 1873:XXÍX. t.-cz. 5.§-a, csak ritkán fordulhat elő és csakis elővigyázatból szükséges annak elejét venni a 25. §-ban. Gyakoribb lehet az eset oly házközösségi tagok hátrányaira, a kiknek lemenő ágbeli rokonaik nincsenek és a kik elaggott koruk vagy testi fogyatkozásuk miatt munkaképtelenek. Ily tagokkal szemben hiányzik a gyermeki kegyelet, és ha a házközösség többi osztályosai rideg természetűek, a nyert osztályrész daczára az illető tag a könyörület igénybevételére lehet kényszerülve. Ezekkel szemben, hogy a fejenkénti osztálynak lehetőleg mindén hátránya mellőztessék, tartottam szükségesnek a 26. §. javaslatát. Megjegyzem : hogy ezen most említett hátrány az ágak és családok szerinti osztálynál épen ugy előfordul. A fennebbi példák a fej és az ágak szerinti osztálynak előnyei, illetve hátrányai mellett hozattak fel. De ráillenek azok a család szerinti osztályra is. És ezen nézetnél felmerül első sorban azon kérdés: mi vétessék családnak? Az osztrák átalános polgári törvénykönyv 40-ik §-ának alkalmazása mellett, hol a házközösség tagjai egy törzsszülőtöl származnak, család szerinti osztály tulajdonkép nem létesülhetne, ha csak az ágak szerinti osztály is nem foganatosíttatnék, ennek hátrányait pedig kimutattam. Ha pedig családnak mindenik törvényes házasságban élő férfi- és nőtagot vennénk, ily
