Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.
Irományszámok - 1884-150
CL. SZÁM. 841 Mindnyájan egészséges, erős és munkabíró tagok. Mátyás és családja vállalkozik ; mert ugy saját, mint családjának jövőjét biztosítva látja, és abba hagyja eddigi üzletét, melyből élt, és melyből csekélységet meg is takaríthatott. A felvétel az alaptörvény, s egyéb rendeletek értelmében végbemegy és Mátyás, valamint családja 15 év óta tagjai a házközösségnek. Nyolcz munkás ember csakis a házközösségnek dolgozik, és annak vagyonát gyarapítja azon biztos tudatban, hogy János, Mihály és Károlyival egyenlő jogokat bírnak, hogy a házközösség vagyona ha nem is egészben, de 8 / n-ben az övék lesz, a mennyi részre már a feltétellel jogot szereztek. Bekövetkezik az ágak szerinti osztály, és a házközösség vagyona János és Mihály tulajdonába megy át, Mátyás pedig és családja minden nélkül marad. Ezen példára ellenvethető ugyan, hogy a törvényben lehet gondoskodni a felvett tagokra nézve is. Ez igaz, de ha az ágak szerinti osztály a kiindulási pont: Mátyást és családját csakis egy ággá lehetne tenni, és akkor a legjobb esetben 8 / 11 helyett V»-ot kapna. De az ágak szerinti osztályt a határőrvidéki viszonyokra egyéb tekintetből sem tartom alkalmazhatónak. A házközösségi vagyont nem lehet olyannak tekinteni, a mely egy örökhagyótól származik és a házközösségi tagok a legritkább esetben egyesülnek egy közös törzs alatt. Háború vagy betegség miatt, avagy azon körülménynél fogva, hogy a házközösségbe csupán nőtagok maradtak és az alaptörvény intézkedéseinél fogva épen nem ritka az eset : hogy a telekkönyvben a »Péter« néven felvett házközösségnek jelenlegi tagjai — (az alaptörvény és az 1873: XXIX. í.-ez. szerint a társtulajdonosok) nemcsak leszármazó, de oldalrokonságban sincsenek Péterrel és ha nem lehet — pedig a legtöbb esetben ez lehetetlen — a közös törzsököt megállapítani, hogyan állapíttassanak meg az ágak, miután a kiindulási pont, a közös törzsök hiányzik? Vegyük fel a 2. sorban felhozott példát ugy, hogy az eset az 1871. évi június 8-iki törvény kiadása előtt következett be. Éva férjhez ment újból oly férfihez, a ki a határőri kötelezettségeket elvállalta. Ez esetben a házközösségi ingatlan birtok náluk marad. Ha most bekövetkeznék az ágak szerinti osztály, a tulajdonosok azon négy leánygyermek lennének, a kik más házközösségbe mentek férjhez és a kik kiházasitásban is részesültek. Évát egy gyermekrész haszonélvezete illetné, (O. A. P. T. K. 757, §) férje és netaláni gyermekei pedig, a kik a házközösségi vagyont fentartották, a házközösségi vagyonból miben sem részesülnének. És melyik év volna a közös törzsök megállapításához kiindulási pontul veendő? Az 1807-iki, a melyről szóló alaptörvénynek 1-sö §-ában kimondatott, hogy az egyesek vagy családok által birt és szerzendô ingatlan vagyon, mint katonai 'hűbérbirtok tekintessék ? Ezzel oly távol időre mennénk vissza, hogy az ágak szerinti osztály kivihetetlen lenne. Ha pedig az 1850-ik év vétetnék kiindulási pontul, a mely évről kiadott alaptörvény 11. §-ában kimondatott, hogy a határőrvidéki lakosok által birt ingatlan vagyon azok tulajdonát képezi, az osztrák p. t. k. által megállapított ágak szerinti osztály tökéletesen szintén nem vitethetnék keresztül, mert igen sok esetben — mint fennebb emiitettem — a házközösség jelenlegi tagjai a közös törzsökkel épen semmi rokonságban sincsenek. És igy alig maradna egyéb hátra, mint az : hogy nem egy, de több törzsököt kellene felállítani, a mi az örökségi hányad megállapítását bonyolódottá tenné. És ezen évet véve alapul, a mely szükségessé teszi a több közös törzsök felállítását, ha a házközösségbe azon idő óta felvett tagokra nézve intézkednénk is, — oly eset ; milyent fennebb példával megvilágosítottam (III.), mégis előfordulna.
