Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.
Irományszámok - 1884-150
CL. SZÁM. 339 mekek egyenlő részben öröklik; Üy módon lesz az öröklés az anya után is, minek az az eredménye, hogy azon gyermek, a ki a házközösség megszüntetésekor életben volt, a birtokból 5 /D részt, az azután született 2 gyermek pedig Összesen együttvéve kap 4 /s> részt. 2. Gyakran előfordul a következő eset : Péter Pálnak és neje : Annának van négy leánygyermeke. Vagyonuk — illetve a házközösség vagyona áll 40 hold földből, s nagyobb értékű ingóságokból. A leánygyermekek időszakonként férjhez mennek, illő kiházasitásban részesülnek és a házközösségi kötelékből kilépvén, onnan töröltetnek.— Péter Pál és neje : Anna, ketten maradnak a házközösségben, a házközösségi vagyon egyedül az övék. Péter Pálnak neje : Anna meghal ; Péter Pál újra megnősül és elveszi Évát, a ki a törvényes házasság által tagja lesz a házközösségnek. Rövid idő múlva Péter Pál végrendelet hátrahagyása nélkül elhalván, Éva marad a házközösség utolsó tagjául. A törvény szerint, midőn a házközösségnek utolsó férfi tagja kihal, a házközösségi kötelék feloszlik., és miután a házközösségnek más jogositott tagja — illetve társtulajdonos — nincsen, az összes vagyonnak törvényes tulajdonosa Éva marad, s igy Péter Pálnak négy élő leánygyermeke a törvény értelmében az atyai és anyai vagyonból semmit sem kap. 3. De eredményében a legszomorúbb lehet a következő eset: A házközösségi atya igen szorgalmas ember, a ki a házközösség 8 holdnyi birtokához még 40 holdat szerzett. Két élő fia után családja összesen 20 főre szaporodott. A házatyának neje elhalván, a fiuk nem akarják tűrni, hogy ö gazdálkodjék; a menyek megtagadják tőle a szolgálatot, s hogy végkép meneküljenek tőle, ellenében az osztályt kérik és foganatosítják. Az 1873: XXIX. t-cz. szerint, ha a házközösség szavazatképes tagjainak többsége az osztályt kéri, azt foganatosítani kell. A jelen esetben a házatya a nagy részben általa szerzett vagyonnak V^o-ad részét kapja. Ily csekély vagyonért senki sem fogja magára vállalni az öreg eltartását, s a jómódú családfő, ki hasonló körülmények között a magyar és osztrák törvények alapján a vele rosszul bánó gyermekeket az Örökségből kitagadhatja, a házközösségi viszony mellett koldusbotra jut. Az 1., de különösen a 3. sorban felhozott példa valóban olyan, a mely elégületlenségre adhat okot, annak daczára, hogy az osztály egészben megfelel az alaptörvény szellemének is. De az elégületlenségre csakis azért szolgáltathatnak alapot, mert az 1873 : XXIX. t.-cz. mig elfogadta az osztályra az alaptörvény szelleméből folyó kulcsot, nem intézkedett oly eszközökről, melyek lehetetlenné tették volna a 3. sorban felhozott példának megvalósulását. Az valóban kedélylázitó volna, ha a szorgalmas és tevékeny szerző személy gyermekeinek előnye miatt hátrányban részesülne. Ily példára azonban a jelen javaslat intézkedései szerint eset nem fog előfordulhatni. A 25. §. minden kétséget kizárólag intézkedik, hogy azon házközösségi tagokat, a kiknek lemenő ágbeli rokonaik vannak, az ezeknek ezen törvény alapján osztályrészül jutott vagyonra nézve életfogytiglan haszonélvezeti jog illesse. Ezen intézkedés által oly természetellenes és kedélylázitó eseteknek, mint a 3. sorban felhozott példa, eleje van véve. Az 1. sorban emiitett példára fordulhat elő eset, bármikép tétessék az osztály, a 2. sorban felhozott pedig feltűnést nem kelthet; mert az nem az újabban kelt (1871. évi június 8., 1872. évi június 9. és 1873: XXIX. t.-cz.) törvények folyománya, de az alaptörvény alkotta azon viszonyoknak eredménye, a melyek a határőrvidék, illetve a házközösség létezése óta fennállanak (Alapt. 1850. 23. §.). 43*
