Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.
Irományszámok - 1884-150
GL. SZÁM. 329 Ha az alaptörvénynek fennebb röviden vázolt és számos más intézkedései, az osztrákmagyar birodalom egyéb országaiban és tartományaiban az egyéni szabadságra és a tulajdon feletti jogokra nézve fennálló törvényektől és rendeletektől lényegesen eltértek is, a fennállott katonai határőrvidékre nézve, azon alaptörvényt összes intézkedéseiben, átalánosságban csak üdvösnek lehet jellemezni. Azon vidék, melynek hivatása volt egy élő védbástyát képezni, azon nép, melynek mindenik ép férfi sarja születésétől fogva katona volt, melynek élete minden mozzanatban a törzscsaládiságra (patriarchalismusra) volt alapitva, csak ily korlátozott, s hatóságilag folytonosan ellenőrzött jogokkal tarthatta fel magát alapszervezetében. A határőröknek törzscsaládisága a törvény oltalma alá volt helyezve. Azon terhes és fáradságos szolgálatban, mely a határöri családok mindenik tagjára nehezedett, csak azon tudat adhatta meg az éltető és buzdító erőt, hogy a határőr egész életén át hatósági segédkezés alatt állott. Biztosítva volt, hogy ha az év mindenik szakát fegyver alatt tölti is el, a család, illetve a törzsökház, vagy házközösség vagyonának fentartásáról, s a földek műveléséről a hatóság is gondoskodik, biztosítva volt, hogy ha a megcsonkított test nem is lesz többé alkalmas a fegyver viselésére és a föld mívelésére, a törzsökházban nyugodt menedéket talál, hol öt a házközösség többi ép, a fegyverre és munkára egyaránt alkalmas tagjaival egyenlő jogok fogják megilletni, és végre biztosítva volt, hogy egyesek könnyelműsége vagv vállalkozásai által jogaiban sem ő, sem házastársa vagy gyermekei csorbulást nem szenvedhetnek; mert akár távol volt kötelessége teljesítésében, akár a törzsökházban fáradozott, tulajdona és egyénisége felett — de a házközösség összvagyona és mindenik tagja felett is — a hatóság folytonosan őrködött. Európának politikai szervezete és ebből folyólag a monarchiára nézve tett intézkedések is, a határöri intézményt feleslegessé kezdték tenni; a katonai határőrvidéknek polgárosítása az intéző köröket foglalkoztatni kczdé, és hogy az átalakulás ne legyen az érdekelt népre váratlan, az alaptörvény szigorú — de mint emlitém — a vidék népességének létét teljesen biztosító számos intézkedései, a monarchia többi részében fennálló törvények irányában módosíttattak. Ezen módosítások között a leglényegesebb az 1871. június 8-ról kiadott törvény, a mely szerint : a határörvidéki • ingatlan javak szerzési jogában fennálló korlátozások megszüntettek ; a szabály szerint elidegenithetlen törzsvagyonnak területe hat holdban állapíttatott meg; a törzsvagyon hatósági engedélyivel korlátozás nélkül megterhelhető és végrehajtási utón eladható lett, a végrehajtás foganatosítása után pedig az illető családnak házközösségi köteléke felbontandó; ha valamely házközösségnek fitagja többé nincs, ugy az feloszlottnak tekintendő, és a vagyon a jogosítottak között egyenlő részekben felosztandó ; házközösségi osztozkodások esetében a házközösségi földbirtok megállapított legkevesbje (hat hold) mutatandó csak ki, az osztály pedig a fi- és nöcsaládtagok fejeinek száma szerint teendő ; a házközösség mindenik jogosított tagja a közösségi vagyonból öt megillető részről az általános polgári törvénykönyv rendeleteinek megtartása mellett szabadon végrendelkezhetik, vagy örökösödési szerződés által intézkedhetik, stb. stb. Ezen törvényt követte az 1872. évi június 9-röi kiadott királyi leirat, és császári és királyi rendelet, a melyekkel a határőrvidék polgárosittatott. Ezen intézkedés által elég tétetett a politikai alakulások követelményeinek. FŐRENDI IROMÁNYOK. II. 1884—87. 42
