Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.

Irományszámok - 1884-106

OVI. SZÁM. 15 IL Melléklet a 106. számú irományhoz* Indokolás „a főrendiháznak, mint felsőháznak szervezéséről" szőlő törvényjavaslathoz* Az 1848-ik évi pozsonyi országgyűlés, mely Magyarország rendi alkotmányát nép képviseleti alapon átalakította, egyetlen egy intézményt hagyott meg régi alakjában: a főrendiházat. Nem szorul magyarázatra az, hogy ezen ősi intézmény ezen alakjában a megváltozott viszonyok között állandóan meg nem maradhat, s hogy annak is módosulnia kel]. Erezték ezt az 1867-ik év óta az országgjülés, a közvélemény és az egymást felváltott kormányok, mert azóta hol egy, hol más részről ismételten felvettetett ezen intézmény átalakításának kérdése. Mindennek daczára azonban a kérdés megoldása elmaradt és éveken keresztül egy oldalról sem sürgettetett az következetesen. Indokát találja ez abban, hogy hazánkban — a valódi alkotmányos élet nagy szerencséjére ma is nagy tisztelettel viseltetik minden ember a történelmi fejlemények és a szerzett jogok iránt; találja továbbá abban, hogy a főrendiház azon tagjai, kik annak üléseiben rendesen résztvettek, felfogva a helyzetet és megértve az idők intelmét, soha éles ellentétbe nem helyezkedtek a népképviselet alapján álló képviselőházzal és az annak többsége által támogatott kormányokkal. A kormány azonban azon nézetből indulva ki, hogy kötelességet mulasztana, ha ezen kérdés megoldását továbbra is elhalasztaná, már az 1883-ik évben elkészité a főrendiháznak, mint felsőháznak szervezéséről szóló törvényjavaslatot, s miután annak tárgyalása akkor a közbejött események miatt többé czéiszerüen eszközölhető nem volt, most van szerencsém azt, minden nem átmeneti intézkedést tartalmazó részeiben egészen ugy, mint akkor megállapítva volt, beterjeszteni. Egy felsőházat demokratikus alkotmány keretében szervezni, mindenütt sok nehézséggel jár. Mert a demokratikus elvek logikai keresztülvitelével feladatának megfelelni képes felsőházat szervezni még sehol sem sikerült, nálunk pedig meggyőződésem szerint ezt megkisérleni sem szabad, mert ez annyit tenne, mint a magyar államnak, mint ilyennek, egy biztositékát elvetni és ellentétbe jönni a történelmi fejlemények és a szerzett jogok iránti tisztelettel, a mi pedig a századok viharai között annyiszor segített megmenteni hazánkat. Ily szempontok figyelembe vételével átalakítani ugy a mai viszonyok közt jelen alakjában többé állandóan fenn nem tartható intézményt csakis oly időkben lehet, midőn ha érzi