Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.
Irományszámok - 1884-131
CXXXI. SZÁM. 115 A betétkönyvecske a betevő nevére szól és bárminemű fizetések, csak neki személyesen, vagy törvényes képviselőjének, meghatalmazottjának és jogutódjának teljesíttetnek. Minden egyes betevő csak nevére szóló egy betétkönyvecskét bírhat, ellenkező esetben a többi könyvecskékben foglalt betétek kamatélvezetétől elesik. Betétek, fölmondások — illetve visszafizetések fölvétele — minden posta, illetőleg közvetítő hivatalnál eszközölhetők. Rögtöni visszafizetéseket 25 ftig csak azon közvetítő postahivatal teljesíthet, mely a betétkönyvecskét kiállította. A tőke s kamataiért az állam föltétlenül szavatol. A betétkönyvecskék lefoglalása vagy birói zár alá helyezése 1,000 frtig ki van zárva, kivévén az esetet, ha a betevő csődbe jut. A postahivatalbeliek kötelessége a betevők neveit s betétösszegeit titokban tartani, hivatali elöljáróikon kivül ezekről más személynek értesítést adniok nem szabad. Valamely betétkönyvecskének átengedményezése csak a takarékpénztár tudtával történhetik meg, a mikor az engedményes részére új számmal más könyvecske állíttatik ki. A betétek kamatoztatása a betéteit követő s a törvényben meghatározott bizonyos naptól, a visszafizetést megelőző bizonyos napig történik. A kamatok minden naptár-év végével a könyvecskébe beíratnak és tőkésittetnek. A takarékpénztári jövedelem feleslege megállapított magasságú tartalékalap képzésére fordittatik, az ezt meghaladó része az állam tulajdonát képezi. A takarékbetétek bélyeg- és illetékmentesek. A betevőkkel való levelezés portomentes. A szükséges nyomtatványok a betevőknek ingyen szolgáltatnak ki. A postatakarékpénztár köteles havonkint forgalmáról kezelési kimutatást összeállítani. Évi zárszámadása jelentés kíséretében a törvényhozás elé terjesztetik és az állami számvevőszéknek megküldetik. A postatakarékpénztárnak a közlekedési minister tárczájához való beosztására indokul szolgált, hogy a takarékpénztár közvetítő hivatalai a postahivatalok lévén, a takarékpénztári szolgálat is, a postakezelés és igazgatás egy ágának tekintendő, ez által azonfelül a pénzek elszámolásának egyszerűsbitése s az igazgatás egyöntetűsége is eléretik. A takarékbetétek gyümölcsöző elhelyeztetésére csupán oly magyar értékpapírok lettek javaslatba hozva, melyek árhullámzásoknak kevésbé vannak kitéve, a miért is minden játékpapír ki lett rekesztve. Kölcsönüzletek szintén mellőztettek, nehogy nagyobb tőkék hosszú időre leköttessenek és hogy az intézet tőkéi felől mindenkor szabadon rendelkezhessék és végre azon okból is, hogy a magántakarékpénztárak versenynek kitéve ne legyenek. Minthogy a postatakarékpénztár állami kezelés és szavatolás alatt álló intézet, tartalékalapra tulajdonképen szüksége nem is volna, hogy azonban az állampapíroknak nagyobb árcsökkenéséből és ennek következtében a betéteknek tömeges fölmondásából eredhető veszteségek a kincstár megterheltetése nélkül fedeztethessenek, a törvényjavaslatba ily tartalékalapnak — 1 millió forintig — képzésére vonatkozó határozatok föl lettek véve. Mindennemű nézeteltérések kikerülése czéljából ki lett mondva, hogy a jövedelmi feleslegek, valamint a tartalék-alap is rendeltetésének tényleges megszűntekor az államkincstár tulajdonát képezi, A kamatláb éri 3V"%-al lett megállapítva. A magyar postatakarékpénztárnál kilátásba vett kamatláb, a magántakarékpénztárakra nézve sokkal elŐnyösebb, mint az Angol- és Francziaorazágban, de különösen mint az Olasz15*
