Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.
Irományszámok - 1884-131
116 CXXXl. SZÁM. országban megállapított, a hol a postatakarékpénztár a magántakarékpénztárak által nyújtott 4*5Yo kamattal szemben 3'5%-ban megszabott kamaton felül a betevőknek még osztalékot is adnak. Ezen kamatláb felemelése az Összministerium határozatától tétetett függővé, a betevők biztosítására pedig kimondatott, hogy leszállítását csupán a törvényhozás határozhatja el. A betevő személy azonosságának igazolására oly intézkedések Tétettek fel a törvényjavaslatba, melyek mellett nem kell tartani attól, hogy a kincstár nagyobb károsításnak lesz kitéve. — A tapasztalat azt mutatja, hogy ily czímen átalában veszteség nem igen ered, igy például Angolországban a tévedésből vagy csalásból okozott veszteség 1861-től 1868-ig átlag évenként csak 195 font sterlinget vagyis 0*0033Vo-ot tett. Olaszországban pedig 5 évi fennállás alatt veszteségek egyáltalában nem fordultak elő. A betét minimuma, a többi államokhoz hasonlóan 50 krban van megállapítva, a minimális betét: Angolországban 1 shilling, Belgiumban 1 franc, Olaszországban 1 lire, Németalföldön 0*25 forint, Francziaországban 1 franc és Ausztriában 50 kr. — Azonföiül, hogy a közönségnek még 5 krnyi összegek félretételére mód nyújtassák, a tíz 5 kr. levéljegyes takarékbérleti lapok behozatala is javaslatba hozatik. A betéteknek ugy összegre mint időre nézve bizonyos maximumra való megszorítását, mint ilyen néhány államokban létezik, — a hol u. m. Angliában az egy év alatti betét a 30 livre sterlinget, az egész betét pedig a 150 livrét, — Olaszországban az évi betét az 1,000 lirét, az egész betét az 5,000 lirét, — Francziaországban az évi betét a 2,000 francot, az egész betét a 8,000 francot, — és Ausztriában, a hol az évi betét a 300 frtot, az Összes pedig az 1,000 frtot meg nem haladhatja, — mivel ez a betevőket igen korlátozza s akadályozza, nem találtam szükségesnek, minthogy azonban a postatakarékpénztári intézet első sorban a kis betevőknek van szánva, ki lett mondva, hogy az egy könyvecskében foglalt betétek csupán 1,000 frt erejéig kamatoztatnak. Megjegyzem különben, hogy több más állam sem állapított meg ily maximumot. Hogy a fentebb emiitett határozmányok kijátszása lehetetlenné tétessék, egyúttal megállapittatott, hogy minden egyes betevő csak egy betétkönyvecskével birhat, a többiekre nézve bejegyzett tőkék kamatját elveszti. Más államokban fennálló azon határozat, hogy ily betevő a tőke elvesztésével büntettetik, mint túlszigorú intézkedés és azon okból nem fogadtatott el, mert a törvénynek ilyféle áthágása leginkább csak tájékozatlanságból ered. A kamatozásnak 1,000 frt tőkére való megszorítása, valamint azon határozmány is, hogy minden egyes betevő csak egy betétkönyvecskével birhat, a betétkönyvecskéknek 1,000 frtig le nem foglalhatására való tekintetből vétetett föl, hogy ez által a betevőnek lehetetlenné tétessék, hitelezőit esetleg kijátszania, a mi különben mindig lehetséges, ha pénzét magántakarékpénztárba teszi. A betétkönyvecskének a 24. p §-ban kimondott le nem foglalhatásának megállapítása abban találja indokát, hogy a betétek aránylag csekély összegűek és mint készpénz a bírósági eljárás alól könnyen kivonhatók; szükség volt erre különben még azért is, mert a betevő ezen kedvezmény nélkül, a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetben volna, eltekintve azon számos tárgyalásoktól és aránytalan nagy munkától, mely e nélkül a postatakarékpénztárra háramlanék. Különben más államok, de még a magántakarékpénztárak is ezen elv szerint járnak el, és az ausztriai s magyar takarékpénztáraknál sem lehet foglalásokat foganatosítani, mert habár a betétkönyvecskék névre szólanak, a perelt személynek azonosságát a betevővel bebizonyítani nem igen lehet. A 19. §. a betétek visszafizetésére vonatkozó határozatokat tárgyalja. Az ott felsorolt határidők azon okból lettek megállapitva, hogy a postatakarékpénztár
