Főrendiházi irományok, 1881. IX. kötet • 629-687. sz.
Irományszámok - 1881-640
78 DGXL. SZÁM. nézve nem is az eredeti kormányjavaslatban foglaltattak, hanem bizottságilag lettek késö'bb felvéve. Bármily jogosultaknak és az élet által igazolandóknak kell is tartanunk aggályainkat magára az elvre nézve, mely szerint egy fontos hivatása önkormányzati intézmény létesülése véletlen esélyektől, az értelmi színvonal vagy izgatások által előidézett többségi akarat hullámzásától legyen függővé téve, — mindazonáltal jelen kérvényünk egyedüli czélja a fentidézett \M. §. egy oly hatarozmányának megváltoztatását kérelmezni, mely az ipartestületek alakítását példátlannak nevezhető alaki kelléktől teszi függővé. Az iparhatóság ugyanis az illető városokban vagy községekben > a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok kétharmadának kívánatára < alakítja az ipartestületet. Hogy mik épen legyen ezen kétharmad többség eonstatálható, erre nézve a törvényjavaslat legcsekélyebb támpontot sem nynjt. Hisz az iparosok értelmesebb, élethivatásuknak közös érdekeit felfogni képes része már eddig is társulatban állt, és az iparos-kongressus, valamint az országos iparegyesület azért állították fel a >kényszertársulást« az iparszervezet sarkköveként, mert a kevésbé értelmes, szegényebb, tanulatlanabb része az iparosoknak tényleg nem óhajt semmiféle testületi köteléket Nem óhajt pedig ily törvényes köteléket azért, mert az neki közvetlen üzleti előnyt nem nyújt, sőt ellenkezőleg reá csakis terheket ró, nem annyira a csekély tagsági járulékok, mint inkább a tan- és munkaviszony körüli ellenőrző rendszabályok szigora tekintetében. A testületi szervezet nem az egyesnek, hanem az összesség* érdeke. Ha a törvényjavaslat a tanoncziskolák létesitését nem az iparosok kívánságától teszi függővé, jóllehet a tanonczok képzése elsőrendű iparosérdek a mint hogy a kereskedelmi és iparkamarák alakítása sem tétetik a többség akaratától függővé, semmi ok sincs a testületi intézmény kötelezővé tételében kevésbé szabadelvű törvényes rendszabályt látni, mihelyt annak üdvös volta a kézműiparra és a kézmuiparosok összességére nézve elismertetik. Már pedig, hogy ilyennek van elismerve, ezt bizonyítja az ipartestületi intézménynek a törvényjavaslatba történt felvétele, sőt a tan- és munkaviszonyokra nézve hatósági jogkörrel való felruházása. Ez okból vártuk és reméltük a testületek kötelezővé tételét az új törvénytől, és erre nézve nyilvánult egyértelműleg az iparos-osztály értelmes zömének óhaja ; mig az iparosok azon része, melynek számára, s hozzátehetjük : melynek javára éppen a kényszer szükséges, ezen elemek eddig sem vettek részt semmiféle társulati vagy egyleti életben, nem törődtek az ipar közérdekeivel, nem törődtek munkarenddel és tanonczneveléssel, és sehol sem állíttatott, hogy az ezen alantasabb értelmi színvonalon álló iparosok a testületi kötelék kényszerét óhajtják. Ha pedig a közös czélok ezen elemek bevonása nélkül is elérhetők volnának, akkor életrevalóknak bizonyultak volna az eddig fenállott ipartársulatok is, és az 1872. évi törvény revisiója nem képezne minden oldalról elismert szükségességet. Mindez eléggé ki volt fejtve kérvényeinkben és emlékiratainkban, valamint a főleg ezen kérdés körül kifejlődött élénk képviselőházi vitákban is. A magas főrendi ház bölcsessége még egyszer fontolóra veendi a törvényjavaslatnak ugy ezen, mint mindazon többi részeit is, melyeknél a törvény revisióhoz kötött reményeink nem valósultak. Lehetetlen azonban, hogy törvényerőre emelkedhessek egy oly nem elvi, hanem csupán alaki természetű intézkedés, mely a gyakorlati alkalmazásnál a legtöbb esetben kivihetetlennek fogna bizonyulni. Az még elérhető ugyanis, hogy oly helyeken, a hol a kézmuiparosok száma 100—200—300-at meg nem halad, a kétharmad többség akarata egyik vagy másik irányban nyilvánulhasson ; de oly városokban, a hol az iparosok jóval nagyobb számban vannak — s különösen a fővárosban — miképen juthat legális alapon kifejezésre a számbeli többség kivánata? Ha egy város összes iparosai közgyűlésre hivandók egybe, van arra kilátás, hogy kétharmad egyáltalán megjelenik? S mily komplikált, nehézkes összeirási és igazolási eljárásnak kellene ez általános megszavaztatást megelőznie, ha akár ez utón, akár aláírások utján,
