Főrendiházi irományok, 1881. IX. kötet • 629-687. sz.
Irományszámok - 1881-640
DCXL. SZÁM. 77 640. szám. ÍCXII. ÜLÉS, 910. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) A budapesti ipartársulatok kérvénye a magyar országgyűlés magas főrendi házához Magas főrendiház! Az ország kormánya, és törvényhozása által is immár felismert tarthatatlan állapotok javítása érdekéhen egy évtizeden át a magyar iparos-osztály legkiterjedtebb mértékben élt alkotmányos kérvényezési jogával. S ha 1872. és 1879. évi kongressusaink egy táborba egyesitették az iparosság értelmes nagy zömét, s ha az illetékes szaktestületek nagyszámú kérvényei, épp ugy, mint az országos iparegyesület és az iparkamarák felszólalásai egészen egybehangzóan jelölték ki a mélyreható bajok kútforrását, és teljes egyértelműséggel juttatták kifejezésre százezernyi honpolgárok kívánalmait: valóban csak egy elutasithatlan kötelesség érzete bírhatta a mély tisztelettel alulírottakat arra, hogy pályatársaik képviseletében még egyszer forduljanak kérelmükkel a törvényhozás egyik faktorának, a magas főrendi háznak bölcsességéhez. Nem czélunk azon jelszóvá vált általános kívánalmakat újból hangoztatni, melyek legalább elvileg részben érvényesültek a képviselőház által elfogadott és a magas főrendi ház előtt fekvő ipartörvényjavaslatban. Nem kívánunk arra nézve sem nyilatkozni, mennyire látjuk a letárgyalt törvényjavaslat által ténylegesen megvalósitva ezen kívánalmak legsarkalatosbjait. A mily készséggel elismerjük azt, hogy az iparszervezet terén számos üdvös reformok létesíttetnek, ugyanoly nyíltsággal jelentjük ki, hogy nem képviselik hiven a hazai kézműiparos osztály gondolkodó nagy többségének közvéleményét azok, a kik hirdetni szeretik, hogy különösen az u, n. qualificatió kimondás által elég van téve az iparosság legfőbb reménykedésének. Nem ringatjuk mi magunkat illúziókban arra nézve, hogy azon elv, mely a 4. §-ban le van fektetve a gyakorlati életben teljesen hatálytalanná fog válnia 6., 7., 8., 9. és 47. §§-ok rendelkezései folytán, oly törvényes kivételek egész sorozata által, melyeknek egyike sem található az új osztrák ipartörvényben, melyből pedig maga a képesítési igazolás elve a 4. §-ban hiven át van véve. S ha itt különösen kiemeljük a 8. §-t, melynek alapján bárki is képesítési igazoláshoz kötött kézműipart folytathat, mihelyt qualificált nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított egyént alkalmaz, — emiitjük ezt csupán annak bizonyságául, hogy teljesen tisztán áll előtünk az, miszerint a gyakorlati alkalmazásban tényleg minden űzér a képesített iparosok sorába fog felvétetni, mihelyt legalább egy tanult segéddel állandóan dolgozik. De éppen azért, mert a képviselőház által elfogadott — és, hálásan elismerjük, különben több részleteiben javított — törvényjavaslat az iparos képesítés kérdésében inkább csak elvi jelentőségű, mint gyakorlati hatályú rendelkezéseket tartalmaz, legfőbb reményünket a kötelező testületek intézményébe kellett helyeznünk. S ennél ismét csak a keserű csalódás érzetével látjuk a 122. §-nak azon intézkedéseit változatlanul fentartva, melyek a testületek alakítási módozatára
