Főrendiházi irományok, 1881. IX. kötet • 629-687. sz.
Irományszámok - 1881-630
DCXXX. SZÁM. 19 és ez okból csakis ott és akkép engedtetik meg a testületek működése, a hol ax életképes lehet és a mikep az egyes helyeken sérelmek nélkül keresztülvihető. Szabályul kimondatik, hogy testületek alakithatók, illetőleg alakitandók : 1. törvényhatósági joggal vagy rendezett tanácsú városokban; % az iparosok kívánatára, az illetékes ipar- és kereskedelmi kamara meghallgatása után törvényhatósági határozat alapján ; 3. mesterséggel foglalkozó iparosokból. Nálunk az iparosok leginkább városokban (és pedig törvényhatósági joggal felruházott vagy rendezett tanácsú városokban) szerepelnek nagyobb számmal. Társulatok vagy testületek sikerdús működéséhez mulhatlanul megkívántatik az, hogy tagjaik száma eléggé nagy legyen, mert csak igy lesz lehetséges azon anyagi és szellemi erőt a társas élet számára kellően biztosítani, a mely nélkül egyátalában testületi működés nem is képzelhető. Ezenkívül *Ry testületek működése megkívánja, hogy a ter, a melyen működik, a testületi tagok által ismert, a tagok egymás közt is ismerősök és folytonos érintkezésben állók legyenek; különben lehetetlen az egymást érdeklő ügyeket társulatilag elintézni avagy előmozdítani. Ez okból szükségtelennek látszott gondoskodni arról, hogy másutt is, mint városokban kelelkezzenek testületek. Oly testületek, melyek egyes vidékekre, például talán szolgabirói kerületekre terjednének, az iparosok érdekeiben jót alig tehetnének és következményeikben talán csak oda vezetnének, hogy az iparosok megfizetnék ugyan a tagsági díjakat, de a testületi élet előnyeiben nem részesülnének. A testületek megalakítása még a városokban sem mondatik ki átalában, hanem e részben is az iparosok kivánata lesz irányadó, de még ekkor is az illetékes kamara meghallgatása után a törvényhatóság dönt. Igen kényes egy oly intézményt elrendelni, a mely esetleg az érdekeltek akaratával ellenkezik. Ha valahol az iparosok a testületi életből magukra rézve előnyt nem várnak, avagy csak oly előnyt látnának, a melyet különben is elérhetnek : nincs ok, miért erőltetni őket testületekbe. Minthogy pedig a testületek bizonyos irányban hatósági működésre lesznek hivatva, létesítésük a hatóság határozatától és közreműködésétől tétetit függővé. Testületek csak a mesterséggel foglalkozó iparosok számára rendeltetnek. Ezen testületeknek jellege lévén a kötelező belépés, és czélja a segédek, tanonczok és a mesterek közti viszony rendbentartása, s azonkívül az iparosok anyagi jóllétének előmozdítása : mellőzni kellett mindazokra nézve a kényszert, a kikre az a vállalkozási szellem megbénításaként hatott volna, avagy a kiknél egyátalában a dolog természeténél fogva a kényszertársulás egészen hasznavesztett dolog volna. Ez okból ki is mondatik, hogy kereskedők, gyárosok és részvénytársaságok a testületekbe nem kényszeríthetők. (116. §.) Maguk az iparosok eddigi követeléseiknél is leginkább csak a tuiajdonképi kézműveseket, az újabb időben eczélra feltalált szó szerint: a »míves iparo okát« kívánták kényszertársulásra szorítni, és csak azon ellenvetésekre felelve, hogy ez esetben bajos lesz gyakran a »míves iparost« a kereskedőtől vagy gyárostól megkülönböztetni, kimondják, hogy nem tartanák bajnak, ha a kereskedők és a gyárosok szintén kötelező társaságba szoríttatnának. Ily körülmények közt nem látszott indokoltnak a testületek alakulását tágabb körre ierjeszteni. Minthogy azonban törvényben alig lehetne szabatosan meghatározni, vájjon az illető iparos mesterséggel foglalkozik-e, vagy gyárosnak avagy kereskedőnek tekintendő-e, holott egyes concret esetben az elhatározás könnyebb: ezen kérdés megoldása az .iparhatóságra bízatott, a mely ily esetekben a kereskedelmi és iparkamarát meghallgatja. A testületek alakításánál kényes kérdés az, vájjon a testület valamennyi iparra terjesztessék-« ki (átalános ipartestület), avagy alakittassanak-e külön szaktestületek, a melyek azután egyes szakokat, rokon iparágakat (pl. lakatos, kovács, szerkovács, bádogos stb. ipart) foglalnának magukban. Kétséget sem szenved, hogy szakiestületek az ipar előmozdításának különleges viszonyaira nézve nagyobb hatással lehetnek, s igy a szaktestületek előmozdítása talán kívánatosabbnak látszik ; — másrészt, miután a testületeknek fő hivatása első sorban mégis a ban áll, hogy az iparosok közt a rendet és fegyelmet fentartsák, és azonkívül a tanonczok oktatására nézve alkalmas módon és lehetőleg egyöntetűen hassanak, isme! az átalános 3*
