Főrendiházi irományok, 1881. IX. kötet • 629-687. sz.

Irományszámok - 1881-630

20 DGXXX. SZÁM. testület az, a mely előnyösebbnek jelentkezik. A törvényjavaslat e részben sem kivan változatlan szabályt felállítani, hanem átengedi ezt a dolgok természetes fejlődésének, a midőn kimondja (115. §.) hogy különböző mesterségek számára több ipartestület is alakitható, de megkívánja azt, hogy ily többféle testületek alakításakor az iparosok száma és vagyoni tehetsége a testületek működésére nézve kellő alapot nyújtson, nehogy a különválási törekvések az erők oly elforgácsolására vezessenek, a mely mellett íársulati működéé egyátalán ki nem fejlődhetik és csak arra vezetne, hogy azátalános testületek sem működetnének kellő módon. A 116. §. kimondja a testületbe való lépés kényszerét, vagyis a kötelező társulás elvét; még pedig akkép, hogy minden iparos, a ki a testületbe tartozó mesterséget folytatja, okvetlenül tartozik a testületi tagságdíjat fizetni s igy a testületi terhek viseléséhez járulni, a mely járulékok esetleg a közadók módjára beszedetnek. (138. §.) Az ipartestületek czélja és féladata, részint humanistikus, részint közgazdasági, részint hatósági működés által a testületbe tartozókat s ez által magát az ipart előmozdítani. (118. §.) Ezen czélok elérése szempontjából mindenféle intézkedések tehetők, a melyek csakis azzal korlátoztatnak, hogy az iparosoknak az ipartörvény által biztosított jogaikat nem szabad megsérteni. (121. §.) Ezen elvi intézkedés szolgál biztosítékul arra, hogy a testületek esetleg ne fajulhassanak oly közegekké, a milyenek a czéhek voltak azon időben, a midőn már a korviszonyok szellemével haladni nem akartak, és csakis a vállalkozási szellemnek és a szabad versenynek megrontóivá lettek. A testületek egyik főhivatása lesz, hogy az iparosok és segédeik, valamint tanonczaik közt az iparnak leginkább megfelelő rendet létesítsék és föntartsák. Ez okból külön szabályrendeleteket hozhatnak javaslatba, a melyek azután mint törvényhatósági szabályrendeletek kezeltetnek, s ha az illető tényezők közreműködésével létrejöttek, életbe léphetnek. (122. §.) Természetes, hogy ezek a szabályrendeletek, mint a törvényhatósági szabályrendeletek egyátalában, nem ellenkezhetnek a fennálló törvényekkel. Ámde ezek a viszonyok oly természetűek, hogy a különböző helyi körülmények szerint igen is igényelnek rendszeres szabályozást s igy e részben a testületek működése igen áldásossá és jótékonynyá fejlődhetik ki Egy további feladat jelentkezik a segélypénztárak létesítésében (123. §.) Ez is egyike azon kérdéseknek, a melyek újabb időben nem csak az irodalmat, de a különböző államok nagy államférfiait és törvényhozásait élénken foglalkoztatják. Nálunk e kérdés még nem fejlődött oly fokra, hogy egyelőre tovább kellene menni, mint a társulati tevékenység terén lehetőleg az ügyet előmozdítani. Nagyobb vállalkozók nálunk eléggé igyekvők, hogy munkásaik sorsát javítsák és enyhítsék; a kisiparnál pedig talán a segélyezés ügye kevésbhé terjed s ép ez okból czélszerű a törvény által legalább módot nyújtani ezen ügynek fejlesztésére. A javaslat a segélypénztárakat illetőleg Külön alapszabályokat kivan (123. §.), elvül kimondja, hogy a segélypénztárakhoz az illető segédek és iparosok mily összeg erejéig kényszeríthetők hozzájárulni s e részben a segédekre nézve bérük 3 százaléka van maximumul odaállítva, a mi tekintettel viszonyaikra, melyek között az iparossegédek meglehetős jó életmód mellett elég bőséges bérben részesülnek, talán nem túlságos. Az Önálló iparosok minden segédjük után szintén tartoznak a segélypénztárhoz járulni, még pedig minden egyes segédjük után a segéd hozzájárulásának harmad részében. A segédek hozzájárulási illetékét hetenkint az iparos a bérből levonhatja, de a pénztár számára beszolgáltatni köteles (124. §.) Hogy munkaösszebeszélések esetén az iíyféle segélypénztárakból segélyt nem szabad kiszolgáltatni (125. §.), az a dolog természetéből következik és külön indokolásra nem szorul. A törvényjavaslat elvül odaállítja azt, hogy a segélypénztárak a testület elöljárósága által kezelendők (126. §.). Ez által nemcsak szoros kapcsolatban kivánja tartani e pénztárakat a testülettel, de a kezelés gépezetére nézve is a lehető legegyszerűbb módozatot óhajtja rendszeresíteni. Tekintettel arra, hogy a segélypénztárak lényegükben tulajdonkép a szövetkezetek fogalma alá esnek, tekintettel továbbá arra, hogy kereskedelmi törvényünk a szövetkezetekre oly intézkedéseket tartalmaz, a melyek s-\ esetben megint az ilyféle segélypénztárak jellegével és működésével még sem egyeztethetők össze, ki kellett mondani azt, hogy ezek a pénztárak jövőre szövetkezeteknek nem tekintendők. (127. §.)