Főrendiházi irományok, 1881. VII. kötet • 412-580. sz.
Irományszámok - 1881-437
144 CDXXXVíI. SZÁM. Harmadik vezérelv. A házasság érvényéhez szükséges minden egyéb kellék, a mennyiben a házasság a magyar büntető törvényekbe nem ütközik, a házasságra lépő férfi saját hazai törvényei szerint Ítélendő meg. Ezen vezérelv három szabályt foglal magában. 1. Hogy a házasság érvényéhez szükséges minden egyéb kellék nem a nőnek, hanem a férfinak hazai törvényei szerint ítélendő meg. Ezen szabály azon szükségességen alapszik, hogy a házasságra, mintegy egységes jogcselekményre ne több, hanem egy törvény aíkalmaztassék. Választani kell tehát azon esetben, ha a házasulok különböző honossággal bírnak, a férfi és a nő hazai törvénye között. \ választás annál kevésbé l j het nehéz, mert a nő az által, hogy idegen honos férfival házasságot köt, az európai törvényhozások legtöbbje és a magyar törvény szerint is megszerzi férje honosságát s elveszti a magáét. 2. Hogy ezen kellékek a férfinak nem rendes lakása helyén, hanem azbn államban, a melyhez tartozik, érvényben levő törvény szerint kelendők meg. Ezen szabály megbiráíásánál tekintettel kell lenni arra, hogy a házasság nemcsak magánjogi szerződés, habár annak érvényéhez a szerződő felek beleegyezése szükséges is, hanem oíyan állami, társadalmi és erkölcsi jelentőségű intézmény, a mely szigorú szabályoknak van alávetve azért, mert ezen intézmény a családi élet, a társadalmi rend alapja. Ezen tekintetek teljesen indokolják azt, hogy a házasság érvénye ne a lakhelynek, vagy a házasságkötés helyének, hanem a házasuló férfi hazájának törvényei szerint legyen megítélendő. 3. Hogy a férfi hazai törvényei elvesztik erejüket Magyarországban, ha a magyar büntető törvényekkel összeütköznek. Ezen kivétel azon átalános felfogáson. alapul, hogy meg nem engedhető, hogy az egyik állam törvénye megzavarja a másik állam társadalmi rendjét. Negyedik vezérelv. Azon esetben is, ha a házastársak honossága a házasságkötés után megváltozott, a házasság érvényére azon állam törvénye alkalmazandó, a melyhez a házastársak a házasságkötés idejekor tartoztak. Ezen elv szintén csak a harmadik vezérelvben foglalt 3. szabály megszorításával alkalmazható, a mennyiben t. i. a házasság a magyar büntető törvényekbe nem ütközik. Ezen elvnek a fentebbi megszorítással mérsékelt alkalmazását, a házasságnak társadalmi és erkölcsi jelentősége indokolja. Ugyanis a társadalmi és erkölcsi érdekek követelik azt, hogy azon házasság, a mely bárhol érvényeseri megköttetett, sem a házastársak, vagy ezek bármelyikének lakásváltoztatása, sem honosságuk változása által semmissé ne váljék, hacsak ezen házasság az ország büntető törvényeibe nem ütközik. Különös jelentőséggel bir ezen felfogás a nőre nézve, a kinek házassága különben az 1879: L. t.-cz. 7. és 26. §-aiban érvényre emelt azon jogszabály folytán, hogy a nő követi férje honosságát, minden akarata és hozzájárulása nélkül, semmissé válhatnék. 69. §. Ezen §. a fölebbi négy vezérelvet alkalmazandónak rendeli azon házasságokra is, a melyek a jelenleg tervezett törvény hatályba lépte előtt köttettek külföldi férfi által az ország •erületén kivüí, mert ezen házasságok érvényének elismerését eddig is csak az gátolta, hogy a
