Főrendiházi irományok, 1881. VI. kötet • 360-404. sz.

Irományszámok - 1881-368

154 CCCLXVIII. SZÁM. területén fióktelepük van; és ebben az intézkedésben annál is inkább meg lehet nyugodni, minthogy a részletügylet módozatai oly ellenőrző és másféle szigorú szabályokhoz lesznek kötve, a melyeknek a külföldiekre való alkalmaztatása által a félt visszaélések mellőzhetők lesznek. Miután a forgalom jelen fejlődése mellett és általában a jogi és közgazdasági viszonyok jelen állapotában, valamely üzlet solidságának biztosítására törvény által alanyi követelményeket igen nehezen lehet megállapítani, illetőleg az esetleg megállapítottakat felette nehéz az életben szigorral keresztülvinni: a legnagyobb súly arra volt fektetendő, hogy mellőzve az alanyi követelményeket, inkább az üzlet tárgyi módozatai szabályoztassanah olykép, hogy azok az érdekelt vevők igényeinek és a méltányosság követelményeinek megfeleljenek és az eddig ismert visszaélések ellen kellő óvszert nyújtsanak. Ez okból a 2., 3., 5., 6. és 10. §§. tartalmaznak eléggé korlátozó intézkedéseket. Különösen éltiltatott egy és ugyanazon ügyletnek oly complieált módon való Összealkotása, a mely által a vevő tulajdonkép csak nehézkes utánszámitás, sőt az egyszerű* emberek, a kik az értékpapírok természete iránt eléggé nincsenek tájékozva, az ügylet tulaj donképeni vagyoni oldalát megállapitni alig tudják ; eltiltatott tehát többféle értékpapíroknak egy okiratba összefoglalása ; és nehogy ez a tilalom akkép játszassék ki, hogy talán értékpapírok helyett más értékes tárgyak (esetleg ékszerek stb.) foglaltassanak az ügyletbe, s ekkép zavartassék meg a számítás egyszerűsége, eltiltatott az oly ügylet is, a melynél értékpapírok más tárgyakkal együtt adatnak el. Eltiltatott továbbá értékpapíroknak összeköttetése sorsjegyek nyereségkilátásával, vagy más jogügylettel, mint oly üzlet, a mely az eddigi tapasztalatok szerint leginkább alkalmas a közönség tájékozatlansága mellett hallatlan zsarolással határos szemfényvesztő szerződések megkötésére. Ily módon keletkeztek eddig ügyletek, a melyeknél pl. 100 frt értékű értékpapír részletekben 200 frtért adatott el, de a részletfizetések tartama alatt a vevő vagy 20 sorsjegy bizonyos részére (többnyire V^-dára) nyereménykilátást élvezett. Eítiltatik továbbá sorsjegyek nyereségkilátásának részfizetés mellett eladása, mert a mellett csakugyan semmiféle közgazdasági ok nem szól, hogy a játékszenvedély a részletfizetés előnye által még a köznép és a szegényebb sorsú egyéneknél mesterségesen fokoztassék. Tilos értékpapírok és sorsjegyeknek az eredeti kibocsátási, vagy a sorsolási tervezetben meghatározott részletektől eltérő módon való elárúsitása. Eddig ugyanis szokásos volt főkép azért, hogy a vevők minél nagyobb számú papiros tulajdonába jussanak, illetőleg, hogy minél nagyobb nyereményeket lehessen a hiszékeny közönségnek kilátásba helyezni — többféle sorsjegyeknek bizonyos hányadát, többnyire V^o-át részletüzletben eladni, a minek a visszás következménye leginkább abban nyilvánul, hogy az efféle ügyleteket teljesítés esetében tényleg lebonyolitni sem lehetne, miután ily hányad-papirok nem léteznek. Tiltva van a részletügyleteket váltóval biztosíttatni. (3. §.) Kétoldalú szerződésnél ugyan az ellen nem lehet kifogást tenni, hogy mind a két fél érdekeit írásos módon is biztositani igyekezzék ; és — ha a vevő jogainak biztosítására a részletívet kapja, nem lehet ellenezni azt, hogy az eladó jogai a vevő részéről is alkalmas okmány által írásban biztosíttassanak; de hogy ez az okmány váltó legyen, ez már nem szükséges. A váltó használatát el kellett tiltani nemcsak azért, mert részben a váltó üzleti természetével ellenkezik, hogy alkalmazásba vétessék ott, a hol egyszerűen valamely részletek fizetésének biztosítása forog íienn; hanem kivált azért, mert oly emberek kényszeríttetnek váltók elfogadására, kik helyzetüknél és foglalkozásuknál fogva nincsenek is abban a helyzetben, hogy a váltó-elfogadás jogi következményei iránt tisztában lehetnének s rendszerint nem is igen tudják, hogy a váltó-el fogadása által tulajdonkép mit cselekszenek. Tiltatik a részlet-iveket szelvény-ivekkel ellátni ; eddig ugyanis az ezen ügylettel foglalkozók rendesen azon voltak, hogy papírjaik kiállítása által már is azt a vélelmet terjeszszék, mintha az általuk eladott papir valóságos érték-papir volna ; ez okból nemcsak pazar fénynyel, nagyhangzású szavakkal és czifraságokkal nyomtatták e papírokat, hanem, külön szelvény-ivekkel is látták el azokat, természetesen olyan kamatos szelvényekkel, a melyek inkább csak név-