Főrendiházi irományok, 1881. V. kötet • 288-359. sz.

Irományszámok - 1881-355

COCLV. SZÁM. 389 Az 1. §. 2. bekezdésének azon határozata, mely szerint az átveendő vasutat a kormány valamely csatlakozó magán vaspálya társulatnak kezelés végett részben is átadhatja, azon már fentebb kifejtett indokban találja magyarázatát, miszerint a kérdéses rendszabály esetleges alkalmazásánál már a végleges rendezésre, illetőleg csoportosításra is tekintettel kell lenni, s e végből szükséges, hogy a kormánynak ez irányban is szabad keze legyen. — Eltekintve is azonban attól, hogy ily módozat fog-e tényleg kívánatosnak mutatkozni, vagy sem ? — a részvényesek érdeke ez által sem szenvedne semmi csorbát, mert az az adott viszonyok közt kizárólag az állami biztosításban leli fedezetét, erre nézve pedig a jelzett esetben sem következnék be semmi változás. A 2-ik %-ho%. Ezen §. szerint a kormány egyúttal felhatalmazást kér arra is, hogy az illető vasutak üzletét egészben vagy részben declassifikálhassa. :

— Ezen rendelkezés tisztán gazdálkodási jelleggel bir ugyan, de már mint ilyen is, szervesen Összefügg a törvényjavaslat irányzatával. Az üzleti szolgálat kisebb-nagyobb mérvű declassificatiója utóbbi időben még a jövedelmező nagyobb vasutválialatoknál is beható tanulmányozások tárgyát képezi, s ez irányban különböző kísérletek vannak tényleg folyamatban, valamint a kormány is régibb idő óta foglalkozik e kérdéssel. — Előforduló esetben azonban, ha t. i. a kormány ily declassificatiót szükségesnek találna, nemcsak az illető vasútnál akadhatna nehézségre, hanem ezt annak beleegyezésével sem foganatosíthatná, mert ezen eljárás az illető vasút engedélyezésére vonatkozó törvény, illetőleg beczik kelyezett engedélyokmány határozataiban ütköznék. — Ennélfogva a kormány a folyamatban levő tanulmányok és kísérletek eredményét csakis a kért felhatalmazás megadása esetében értékesíthetné. A 3-ik §-ho$. E §. megállapítja az átvett, vagy valamelyik más magán vasútra átruházott üzletkezelés alapelveit azon esetre, ha e tekintetben az átveendő vasút igazgatóságával egyezség nem jönne létre. — Ez utóbbi eset rendszerint feltételezhető, mert semmi ok sincs hinni, hogy a törvény megalkotása után a kormány e tekintetben az illető vasutaknál nehézségre találjon s a kormányra nézve is csak kellemes lehet, ha az üzletkérdés feltételei az illető vasút törvényes képviseletének beleegyezésével és megnyugvásával határoztatnak meg. Ha pedig az egyezség nem sikerül, akkor a 3. §. a) és b) pontjai lépnek alkalmazásba. Az átveendő vasútról természetesen külön üzleti számadást keilend vezetni, melynek módozataira nézve a kormány a lehető legnagyobb egyszerűsítést tartotta szem előtt, s ennél fogva a nem localisait, u. n. — kö{ös — kiadásokra és bevételekre nézve, mint például a központi igazgatás költségei, egy lehetőleg egyszerű és méltányos megosztási kulcsot, t. 1. a vonat-kilométerek szerinti megosztás kulcsát hozza javaslatba. A szállítási bevételek — természetesen •—• rendszerint localisait kiadásoknak tekintendők, a közforgalmi tekintet kívánja azonban, hogy a szükséghez képest a tarifák az átvett és a vele kapcsolatos vonalokon, mint egységes egészen képeztessenek, mely esetben az ily relatiókban elért bevételek már nem lesznek Jocalisalhatók, — de okszerűen nem is a különböző tényezőktől függő vonat-kilométer kulcs szerint, hanem az átfutott távolságok arányában lennének megosztandók. A mi pedig a továbbra is fenmaradó társulat és törvényes képviseletének jogkörét illeti, ez a tisztán societarius ügyekre érintetlen maradna, mig ellenben a pályaüzem tekintetében kizárólag az ellenőrzésre szorítkoznék, és csak azon nem valószínű esetben lenne szükséges a társulat előzetes hozzájárulása, ha oly kiadás szüksége merülne fel, mely az építési töke szaporítása utján volna fedezendő. A 4. §-ho{. Az 1-ső §. alapján életbeléptetendő rendszabály természetéből folyik, hogy annak alkalmazása elvileg nem lehet állandó, hanem megszűnik, ha megszűnt az ok, a mely miatt ezen rendszabály alkalmazásba vétetett. — Ily eset azonban egy-két éven át pusztán