Főrendiházi irományok, 1881. V. kötet • 288-359. sz.
Irományszámok - 1881-316
164 CCGXVI. SZÁM. 5. §. A zálogüzlet-tulajdonos az 1881 : XIV. t.-cz. 11. §-a szerint megállapított zálogkölcsöndíjnál többet követel, az az 1881 : XIV. t.-cz. 23* §-a értelmében büntetés alá esik; mert ezen utóbb hivatkozott szakasz szerint a zálogüzlet-tulajdonosok, ha üzletüknek gyakorlása közben az 1881 : XIV. t.-cz. intézkedéseit vagy tilalmát megszegik, 300 forintig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés esetében pedig, a mennyiben utolsó büntetésük kiállása óta két év még el nem telt, egy hónapig terjedhető elzárással és 300 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők. Előfordulhatnak azonban oly esetek is, hogy a zálogüzlet-tulajdonos az 1881 : XIV. t.-cz. 11. §-a szerint megállapitott díjaknál sokkal magasabbakat köteleztet, követel, vagy szed, és pedig oly körülmények között, a melyek a zálogüzlet-tulajdonos ezen cselekményét uzsoravétséggé minősitik. Ily esetre tehát a zálogüzlet-tulajdonos ellen az 1881 : XIV. t.-cz. 23. §-ában megállapitott büntetést az uzsoratörvény behozatalával elég szigorúnak nem találom, és nincs is ok arra nézve, hogy a zálogüzlet-tulajdonos az uzsoratörvény határozmányai alól kivétessék. A zálogüzlet-tulajdonos azonban az által, ha a megállapitott zálogkölcsöndíjnál többet köteleztet, követel, vagy szed, még nem fog mindig uzsoravétséget elkövetni, és ezen esetben az 1881 : XIV. t.-cz. 23. §-ában meghatározott büntetéssel fog sújtatni. Ha azonban a zálogüzlet-tulajdonos cselekményében az uzsora ismérvei fognak fenforogni, az esetre a zálogüzlet-tulajdonos az uzsoratörvényben megállapitott büntetésekkel fog büntettetni, és ezentúl még az 1881 : XIV. t.-cz. 23. §-ának második bekezdésében megállapitott mellékbüntetés, t. i. a zálogüzlet folytathatásától való eltiltás, fog ellene alkalmazásba vétetni. 6. §. Az uzsoravétség fontos és kényes természetű bűnügynek tartatik, és miután a bűnösség kimondásának következményei súlyosak : czélszerűnek látszik a királyi törvényszékek illetékességét megállapitani, minthogy az mint büntető biróság a kir. ügyészség meghallgatása mellett hármas tanácsban határoz. 7. §. Az uzsorások által a kölcsönügyletek megkötése alkalmával a fentebbiek szerint követett eljárás, minthogy ez maga büntethető, és büntethető cselekménynyel a bÜnös részére jogok sem szerezhetők, egész összességében semmiséggel van terhelve. Jogos tehát az ügylet, illetve a szerződés semmiségének kimondása. Minthogy pedig a semmisnek nyilvánitott ügyletből sem jogok, sem kötelezettségek nem maradnak fenn, a megsemmisítésnek szükségképeni következményei : az előbbi állapotba való visszahelyezés. A törvénynek tehát ezen jogkövetkezményeket, a restitutio módozatait kell szabályozni. 8. §. A restitutio in integrum következetes és tüzetes keresztülvitelével a kölcsönszerződéseknél az adós mindazt, a mit kapott, visszaadni tartoznék, és ennek ellenében mindazt, a mit a hitelezőnek pl. kamat fejében szolgáltatott, visszakövetelhetné. A közgazdasági élet mai alakulatánál fogva azonban minden tokevagyonnak rendeltetése gyümölcsözni. A tőkének gyümölcsei épen a hitelezőnek büntethető cselekménye következtében az adós által élveztetvén ; jogos és méltányos, hogy az adós e tekintetben a hitelezőt a valósággal
