Főrendiházi irományok, 1881. V. kötet • 288-359. sz.
Irományszámok - 1881-303
CCGIII. SZÁM. 91 E kimutatások tömege által nemcsak a pénzügyigazgatás ellenőrzése nehezíttetik, hanem az illető biztosító intézetekre is oly munkateher rovatik, mely jeleutékeny költséggel van egybekötve. E szembeszökő hátrány a törvényjavaslat azon intézkedésévei szüntettetik meg, hogy a biztosítási ügyletek százalékos illetékkel rovatnak meg oly formán, hogy a biztosító intézeteknél az illeték tárgyait képező egyes bevételi tételeknek bizonyos időszakra (évnegyedre) terjedő együttes összege vétetik az illeték alapjául, mi által a számítás és az intézetek részéről beszolgáltatandó kimutatások elkészítése lényegesen könnyebbül. Emiitettem fentebb, hogy a biztosító ügyletektől a jelenleg érvényes módozat szerint kirótt illetékek a biztosított feleket aránytalanul érik. E körülmény megvilágítása okáért rá kell mutatnom arra, hogy az illeték II. fokozatának alapját ^képező tyi« (0*3125) százalékos mérték csak az illeték alá eső nagyobb összegeknél, nevezetesen: 20 frttól felfelé felel meg a fokozat alapelvének, holott a kisebb összegekre szabott illeték az 6 /"°/o-nál jóval magasabb százalékot képvisel. így pl. a 7 kros bélyegilleték (a II. fokozatnál) 2 frtos értéktől 357o-os, 5 frtos értéktől l-4°/o-os és 14 frtos értéktől 7*7<>-os tételt tüntet fel. Ebből kitetszik, hogy kisebb értékekre vonatkozó szerződésekért és vét-bizonyitványokért a jelenleg lerovandó bélyegilletékek sokkal magasabbak, mint a nagyobb értékű ügyleteknél. A tapasztalás szerint az emiitett módozat mellett lerótt illetékek az egyes biztosítási Uzletágazatoknál a befolyt biztosítási díjaknak a következő százalékát mutatják és pedig a nem kölcsönös biztosító intézeteknél: az életbiztosításoknál 1*3—1*57°, — a tűzkár biztosításoknál köze 1%, viszontbiztosításoknál 0*57° és szállítmánybiztosításoknál 0"317°, végre a kölcsönös biztosításoknál: az életbiztosításra nézve 0.67», a tűzkárbiztositásoknál 0.47°-ot. Az előadottakból kitűnik, hogy a törvényjavaslat czélzata, habár az eddigi illetéktételek általános emelésével is egybe van kötve, — a biztosítási üzleteknek hátrányára egyáltalában nem lehet és a biztosított felekre nézve terhes következéseket nem szülhet. Egyébiránt körültekintve a külföldi törvényhozások hasonló intézkedéseiben, azt tapasztaljuk, hogy ott a biztosítási ügyletek újabb időben egyáltalán magasabb illetékekkel rovatnak meg, mint a melyek eddig nálunk vannak érvényben. így Angolhonban, Francziaorszagban, Poroszországban, Szászországban, továbbá Bajorhonban a biztosítási szerződésektől jobbára a biztosított tőke után 1—-3 és ennél több ezertőli tehát részint magasabb, részint alig kisebb illetékek rovatnak ki, mint azok, melyek a törvényjavaslatban terveztetnek, és végre az osztrák kormány részéről egy törvényjavaslat terjesztetett a birodalmi tanács elé, mely a biztosítási szerződésektől kirovandó illetékek tekintetében az általam bemutatott törvényjavaslattal egyenlő alapra van fektetve. A törvényjavaslat egyes szakaszaiban foglalt rendelkezésekre nézve a következőket jegyzem meg : Az 1. §. bevezetésében kimondatik, hogy az életjáradéki szerződésekért lerovandó illen tékek a biztosítási szerződésekkel együttes alapon szabályoztatnak ; ez intézkedés tökéletesen megfelel az életjáradékok jogi természetének, mely a biztositással azonos. A biztosító telek tekintetében a törvényjavaslat 1. §-ában különbség tétetik egyes személyek és vállalkozó társulatok (intézetek) között. A törvényjavaslat az első esetben a szerződési jogügylettől jelenleg járó III-ik fokozatú bélyegilletékkel szemben 17270-os illeték alkalmazását állapítja meg, tehát az illetéknek körülbelül I70 emelését czélozza, mely mérték, tekintettel az ügyletek természetére és a biztosítási vállalatokra, a törvényjavaslat harmadik szakasza szerint tervezett illeték-mérvre, jelentékenynek nem mondható, megjegyzendő itt, hogy az egyes személyek között létrejött ily szerződések teljesitésévei egybekötött szolgáltatásokról szóló vélbizonyitványoktól járó külön bélyegilleték a 12*
