Főrendiházi irományok, 1881. V. kötet • 288-359. sz.
Irományszámok - 1881-303
92 CCCill. SZÁM. most érvényben levő mértékben (II. fokozat) fentartatik, tehát ez okmány-bélyeg kisebb mértékű, mint az, mely a törvényjavaslat szerint a biztosító intézetekre alkalmazandó. A biztosító intézetek által lerovandó illetékek kezelésének egyszerűsítése végett, a mint ezen indokolás kezdetén emlitém, a törvényjavaslat 3-ik szakasza a szerződési illetéket és a biztosítási díjakról szóló nyugtatvany-illetékeket nem külön-külön, a mint ez az eddig fennálló szabályok szerint történik, hanem együttesen rendeli leró van dóknak, és pedig a beszedett biztosítási díjakra vonatkozólag nem egyes tételek után, hanem az összes egy-egy évnegyedben befolyt ebbeli bevételektől együttesen. E módozatnak fentebb részletezett előnyös voltának figyelembe vétele mellett a javasolt egy, illetőleg Vfa száztóli illeték terhesnek nem mondható, ha tekintetbe vesszük még azon körülményt, hogy az életbiztosítás tárgya mindenkor bizonyos vagyonszaporulatot képez és a biztosítás egyéb nemei is kártalanítást tartalmaznak, melynek előnye az inditványozott illetékmérvet jelentékenynek nem tünteti föl. A viszontbiztosításoknál méltányosnak tartottam kisebb illetékezési mértéket alkalmazni, a miért is ezekre nézve a törvényjavaslatban 7»V«-nyi illetéket vettem fel. A 4. §. az életjáradékokról, illetőleg a kifizetett kárösszegekről szóló vétbizonyitványoktól lerovandó illetéket állapifja meg, mely az eddig érvényben levő szabályok alapján a II. fokozat szerint rovatott le. A törvényjavaslat ezen rendelkezését egyrészt következetességéül vélem tekinteni a biztosítási szerződésektől lerovandó illetékek szabályozásának, a mennyiben a kifizetett kárösszegek felvétele alkalmával lerovandó illeték-mértékét helyes arányba állítani a szerződési illetékkel egészen indokoltnak találom, másrészt pedig az emelés mérsékeltnek mondható s annyival kevésbé jöhet kifogás alá, a mennyiben az elemi és állatbiztosítási kártérítések fizetéséről szóló vétbizonyitványokra nézve eddig érvényben levő illetékmentességet a törvényjavaslat határozottan fentartja. A biztosító ügyletekkel egybekötoleg gyakorolt egyéb üzletektől fizetendő illetékek szabályozását is ezen törvényjavaslat tárgyainak keretébe kívánván vonni, a 6. §-ba a biztosító okmányok visszavásárlását tárgyazó ügyletekre vonatkozó illetéklerovasi módozatát akként vettem fel, hogy ez a törvényjavaslat általános czélzatának megfeleljen, a nélkül, hogy ez által illetékemelés eszközöltetett volna. A 7. §. következetesen alkalmazza a törvényjavaslat előző szakaszaiban foglalt rendelkezéseket, az ellátási intézetekre, a mennyiben azok a biztosító vállalatokkal hasontermészetüek. A törvényjavaslat 8. és 9. §§-ai az illetékfizetési kötelezettség mikénti teljesítését s az e részben szükséges nyilvántartást szabályozzák. A 10. §. a törvényjavaslat 9—4. §§-aiban foglalt határozatok következéséül az azokban megállapított illetékeken kivül egyebek alkalmazását határozottan kizárja, kivételnek csak akkor .van helye, ha fizetés fejében váltó állíttatik ki, mely esetben e jogczímen a szabályszerű váltóbélyeg külön rovandó le. A törvényjavaslatnak törvény erejére emelkedése előtt kötött biztositási szerződések alapján fizetendő biztosítási díjakról szóló vétbizonyitványokra a törvényjavaslat czélzata szerint nyugtatványbélyegilleték — a mint ez eddig történt — nem lévén alkalmazható, azaz, miután a törvényjavaslat főczélzata a százalékos illetéket érvényesíteni, — módról kellett gondoskodni, mely szerint a szóban levő díjfizetéseket is a százalékos illeték keretébe lehessen vonni. E tekintetben intézkedik a javaslat 11. §-a, mely szerint az illető vétbizonyitványoktól méltányos mértékű százalékos illeték rovandó le.
