Főrendiházi irományok, 1881. IV. kötet • 220-287. sz.
Irományszámok - 1881-226
CCXXVI. SZÁM. 73 egy oldalról érinti a másik szerződő fél területét, a saját államuk törvényeiben előirt zászlót fogják viselni. Oly alkatú hajóknak, melyek csak egyszeri leusztatásra alkalmasak, haj ói évéire nincs szükségük, és e tekintetben a tutajokkal egy szempont alá esnek. Jármüveknél, melyek csupán közel fekvő vásárra szánt .árúkat szállitanak, sem hajólevél, sem pedig hajós oklevél nem kivántatik. V. czikk. A hajólevél, melylye) a járműnek birnia kell, hogy folyamhajózásra alkalmasnak tekintessék, azon szerződő fél illetékes hatósága által állíttatik ki, a melyhez a jármű tartozik. A hajólevélnek magában kell foglalnia a tulajdonos nevét és lakhelyét, továbbá annak megjelölését, vájjon a jármű evezős, vitorlás, vagy gőzhajó-e, — esetleg a hajó nevét és számát, épitési évét, hordképességet, valamint annak igazolását, hogy minden egyes részeiben és felszerelésében az arra hivatott és felesketett szakértők által megvizsgáltatott és a hajózásra alkalmasnak s megfelelőnek találtatott, — végre ama vizek megjelölését, a melyeken való hajózásra alkalmasnak találtatott. A hajólevél érvényességét veszti, mihelyt a jármű megszűnt a hajólevelet kiállító ország valamely alattvalójának vagy ezen országhoz tartozó valamely társulatnak tulajdona lenni. Azon állam illetékes hatósága, melyben a hajólevél kiállíttatott, köteles azt ugy a fentebbi esetben, valamint akkor is visszavonni, ha a jármű a hajózásra alkalmas állapotban nem találtatik. A tutajok (faszállitraányok) nem tartoznak hajólevelet előmutatni. Azonban minden tutaj vezetőnek el kell látva lennie oly okiratokkal, melyek a tutaj tulajdonosát, avagy szállítóját és a tutaj származási és rendeltetési helyét igazolják. VI. czikk. A hajós-oklevél, melyre minden hajó vezetőnek szüksége van oly czélból, hogy a hajók, FŐRENDI IROMÁNYOK. IV. 1881—84. par la loi de leur pays dans les eaux de l'autre Partie ainsi que là où le cours d'eau est limité d'un côté par le territoire de l'autre Partie. Les bâtiments construits de manière à ne servir qu'à un seul voyage en aval, sont exempts de la patente de navire, et assimilés, sous ce rapport, aux radeaux. Les bateaux qui ne transportent que des produits en destination de marchés voisins, sont exempts et de la patente de navire et de celle de conducteur. Article V. La patente exigée pour qu'un bâtiment soit reconnu apte à la navigation fluviale, sera délivrée par les autorités compétentes de la Partie contractante dont il relève. La patente doit contenir le nom et le domicile du propriétaire, une mention indiquant si le bâtiment est un bateau à rames, à voile ou à vapeur, éventuellement son nom et son numéro, l'année dans laquelle il a été construit, son tonnage, la constatation qu'il a été examiné dans toutes ses parties et dans tout son armement par des experts commis et assermentés à cet effet, et qu'il a été reconnu bon et apte à naviguer, enfin l'indication des eaux sur lesquelles on l'a trouvé apte à naviguer. La patente du navire perd sa validité du moment où celui-ci cesse d'appartenir à un sujet du pays dont elle émane, ou à une compagnie relevant du même pays. L'autorité compétente du pays ou cette patente a été délivrée doit la retirer aussi bien dans le cas susmentionné que dans celui où le bâtiment ne se trouverait plus dans les conditions voulues pour la navigation. Les radeaux (trains de bois) ne sont' pas tenus de produire une patente. Chaque flotteur doit cependant être muni de papiers, constatant le propriétaire ou l'expéditeur, ainsi que la provenance et la destination du radeau. Article VI. La patente nécessaire à tout conducteur pour qu'il soit reconnu apte àr des dirige
