Főrendiházi irományok, 1881. II. kötet • 87-181. sz.
Irományszámok - 1881-100
• 30 G. SZÁM. Melléklet a 100* számú irományhoz. A kassai egyház megyében levő saczai kerületi papságnak alázatos kérvénye, melyben a kath. egyház jogsérelmeit kegyesen orvosoltatni kéri. Nagyméltóságú Főrendi ház! Kegyelmes Főrendek! A kassai egyházmegyében levő saczai kerület papságának figyelmét el nem kerülhették a legújabb időben az országházban és azon kivül szőnyegre került egyházpolitikai kérdések, melyek megoldása körül, miután a magas törvényhozás elöintézkedéseket tett, nehogy szent hitünk, egyházi érdekeink s jogaink továbbra is sérelmet szenvedjenek, alólirottak kötelességüknek ismerik ugy saját, mint lelki vezetésükre bizott közel tizenegyezerre menő híveik nevében jelen alázatos kérvényükkel a nagyméltóságú főrendi ház elé járulni, mint oly testület elé, melynek ama magasztos hivatás jutott osztályrészül, hogy minden egyes honpolgár szabadságát, jogait s méltányos, igazságos érdekeit megvédje s biztosítsa s ez oknál fogva alázatos kérelmöknek a következőkben adnak kifejezést: 1. A múlt esztendő elején az egész ország visszhangzott a büntető törvénykönyv 53. §-a alapján eszközölt perbefogatásoktól ; kötelességüket hiven teljesitő lelkészek a vádlottak padjára hurczoltattak és szülők büntetésekkel fény egettettek, mert éltek a lelkiismereti szabadság alapjogával, t. i. meghatározhatni, mely vallás szertartásai szerint keresztelendő és nevelendő az általok nemzett magzat; az egész országban zaklatásoknak voltak kitéve azon lelkipásztorok, kiknek hitközségében vegyes vallású házasok találtatnak. Ezen törvény még ma is Damokleskardként lebeg fejünk fölött s mint eddigelé, ugy jövendőre nézve sok vallási súrlódás és viszály szülőoka leend. A katholikus lelkipásztor isteni parancs folytán köteleztetik minden nála jelentkező embert, nem és korkülönbség nélkül az egyház kebelébe fölvenni, midőn tehát az állam az isteni törvényt megszorította, azon alternativa elé állította a katholikus papot, hogy vagy árulja el hivatását, vagy hurczoltassa magát a tömlöczbe. A történelem tanúskodik arról, hogy a vallás és intézményei elleni harcz soha és sehol sem volt a szabadság, jólét, haladás és művelődés talaja, hanem igenis az állami, közerkölcsi- és társadalmi katasztrófák kútforrása s ép e veszedelemtől megóvandók édes hazánkat, kérve kérjük a nagyméltóságú főrendi házat, hogy a fennérintett, minden keresztény felekezetre egyaránt sérelmes törvényszakaszt, mely a vallásés lelkiismereti szabadság, nemkülönben a szülök természetjogának megölő betűje; végképen