Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.
Irományszámok - 1878-557
us DL VIL SZÁM. Ily rendes s ugy a víztömeg, mint a jégzaj lefolyására nézve kedvező medernek előállítása végett szükséges a viz folyási sebességét és kotró erejét csökkentő fattyúágak elzárása, valamint a hasonló hatású túl széles és csekély mederszakaszokuak párhuzammtívek által szabványos szélességre való összeszoritása és mesterséges kotrás által való lemélyítése. Ezen rendezést nemcsak lehetségesnek, de — feltéve hogy az az alább következő' elvek szerint hajtatik végre — a kitűzött czél elérésére a legalkalmasabbnak is tartjuk. A soroksári ág zárgátjáuak a legkisebb vizszin felett 4*45 mtr. magas lépcsőzetes bukógáttá való átalakítását részünkről nem ajánlhatjuk, mivel a bukógát koronáján, az eddig tapasztalt legmagasabb jégmentes árvizszin mellett sem folyhat át annyi vízmennyiség, hogy ennek következtében a promontori ágban a vizszin lényegesen alább szállna s ennek hatása Budapestnél is számbavehető lenne. A viz átbukása megkezdődnék, mihelyt a vízállás a bukógát koronáján felül emelkedik s mire a viz színe legmagasabb ál'ásat elérné, az időközben átömlöfct vízmennyiség már annyira megtöltené a soroksári ág medrét, hogy a í.;át felett csak korlátolt mérvű bukás maradna, és ekkor a bukógát felett átfolyó 2—3 méter magasságú vizoszlop mellett jelentékeny vízmennyiség át nem folyhatna. Ha pedig a promontori 'ágban már jégdugulás képződött volna, s ez okozná a vizszin duzzadását: nagyon természetes, hogy mihelyt a soroksári ágban megindul a vízfolyás, a jégtáblák is ide tolulnának s igen sok esetben vagy a gát felett, vagy a mi hihetőbb, a gáton alól fekvő sekély mederben képeznének torlaszt; mivel az átbukás első időszakában nagy rohammal átzúduló jégtáblák, a soroksári ág medrében folyási sebességük legnagyobb részét elveszítvén, okvetlenül összetorlódnak. Ennek a iegjob esetben is még azon káros következése lenne, hogy a viz erejének megoszlása miatt a promontori ágban képződött jégtorlasz még több ideig tudna ellenállani a víz nyomásának és bontó erejének. A szabályozás czélját nagy mérvben koczkáztató következménye lenne annak, ha a főváros — a mitől sokan rettegnek, de nézetünk szerint nem igen valószínű — oly rendkivüli árvízveszély által fenyegettetné, hogy pillanatnyi könyebbttlés végett a soroksári ág zárgátját át kellene vágni; mert ezen átvágás a zargatnak legnagyobb részben elpusztulását vonná maga után s mert a gátnak újbóli felépítése hosszabb időt igényelvén, az alatt a promontori ágban nagyobb mérvű iszapolások történnének és ezenkívül mindkét ágban a jégdugulás esélyei és veszélyei ismét fokoztatnának. De a szabályozás sikerének megsemmisítését nem is tekintve, beláthatlan pusztításokat idézne elő a soroksári ág medrében és annak vidékén az elsodort gát helyén átzúduló vizár, miután e vidéken nincs gondoskodva az ily rögtönözve áttörő vizár elleni védelemről. Minthogy pedig a zárgát mostani állapotában, annak átszakadása véletlenülés az 1876. évi árviz színénél alacsonyabb vízállás mellett is könnyen megtörténhetnék: szükségesnek tartjuk, hogy ha egyelőre a töltés nem lesz is ugy helyreállítva, mint eredetileg felépíttetett, legalább a kőburkolat rakassék rá ismét azon részére, mely 1879 és 1880 tavaszán meg^yengittetett azért , hogy szükség esetén rögtön át lehessen vágni. A kőburkolat helyreállítása a rögtöni átvágásnak ttgy sem szolgál akadályul és mégis növeli a gátnak ellenállási képességét. Most visszatérve magára a promontori ág rendezésére, különös súlyt fektetünk arra, hogy minden szigetnél és jelentékenyebb zátonynál a mellékágak elzárassanak és a közép viz medre ott, a hol a szélesség elfajul, 470—500 méter szélességre szorítva, a 0 viz fölött legalább is + 2*0 magas párhuzamművekkel állandósittassék. A fenék-kotrások és bővítések mérvére nézve elfogadjuk az enquête számításai alapján azon elvet, hogy a promontori ágban oly mederszelvényeknek előállítására kell törekednünk, a mélyeknek területe (+) 6-32 méter magasságig — hol t. i. ily magas partok vannak — legalább
