Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.
Irományszámok - 1878-552
DLIL SZÁM. 201 egyik oldalon a régi kanyar körül vezetni, melynek csúcsa egyes átvágásoknál 8—10 kilométerre esik az átvágás vonalától. Ez tehát olyan baj, a melyen csak az átvágások kiképzödése után lehet segíteni. A töltések vonatozásának másik hibáját a szorulatokat, azonnal lehet, sőt minél előbb kell is mellőzni. Ily helyeken a töltésközöknek megszélesitése csak pénzkérdés, és a végrehajtás ideje csak attól függ, mikor fog a töltések bellebbezésére szükséges pénzösszeg rendelkezésre állani 1 Nagy kár, hogy a külföldi szakértők itt is, mint az átvágásoknál, csak jelezték a bajt, de a nekik átadott műszaki adatokból nem igyekeztek megállapítani, az árvizek rendszeres lefolyására a folyó különböző szakaszain megkívántató ármeder-szélességet, vagyis az átellem töltéseknek egymástóli távolát, pedig a mig ezt nem tudjuk, szigorúan véve nem is beszélhetünk sem túlságos szélességekről, sem szorulatokról. Az átelleni töltések közt hagyandó távolság függ a víztömeg, a folyó meder és a viszonyos esés nagyságától, és pedig a viztömeg növekedéssel együtt nő, ellenben a meder keresztszelvényének vagy a viszonyos esésnek növekedésével kisebb lesz. A Tisza folyó viszonyos esése Szolnoktól fogva M.-Kanizsáig majdnem egészen egyenlő; a középesés kilométerenkint a kanyarokon mérve: Szolnoktól Csongrádig 0*0193 méter, Csongrádtól Szegedig 00215 méter, Szegedtől M.-Kanizsáig 0*0230 méter; az átvágások vonalán mérve: Szolnoktól-Csongrádig 0*0294 méter, Csongrádtól-Szegedig 0*0313 méter, Szegedtől M.-Kanizsáig 0*0320 m. Tokajtól felfelé már jelentékenyebb az esés, és pedig a középesés kilométerenként: a kanyarokon mérve 0*0284 méter, az átvágások vonalán mérve 0*0542 méter ; tehát jelenleg mintegy 23%-kal nagyobb, az átvágások kiképzödése után pedig 69%-kal lesz nagyobb, mint Szeged és M.-Kanizsa közt; a Tisza-meder középszelvénye azonban Tokaj és Szolnok közt 25%-kal kisebb, mint Szeged és M.-Kanizsa közt, mely két factor különböző irányú változása meglehetősen kiegyenlíti egymást. A bizonyos idő alatt lefolyó viztömeg lefelé növekszik ugyan a mellékfolyók víztömegének beömlése folytán, de ezen tömeg-növekedés nem oly nagy, hogy az a meder szelvényének és a viszonyos esésnek lefelé folytonos növekedése által .kellőleg ellensúlyozva ne lenne. Ily lefolyási viszonyok közt legezélszerűbbnek látszik az átelleni töltések egymástóli legkisebb távolát, vagyis az ármeder legkisebb felső szélességét Tokajtól M.-Kanizsáig vagy legalább Szegedig egyenlőre állapítani meg. A tapasztalat csakugyan azt bizonyítja, hogy az emiitett egész szakaszon az egyenlő töltéstáv teljesen megfelelne az árviz rendszeres lefolyásának, és hogy ott, a hol a töltéstáv hosszabb vonalon 750—760 méter, az árviz lefolyása egészen rendszeres, a folyó medre tisztán marad, az ártér feliszapolódása nagyon mérsékelt, és a töltések nem szenvednek sokat a hullámcsapásoktól, holott a töltésközök jelentékenyen nagyobb szélessége mellett a hullámcsapások nagymérvű károkat okoznak a töltésekben, s megnehezítik azok védelmét, maga a vizszin pedig alig alacsonyabb, mint a fentebb említett rendszeres szakaszokon; minélfogva Tokajtól Szegedig szabványos töltéstávul 760 méter lenne megállapítandó. Szegedtől M.-Kanizsáig, tekintettel a jelentékeny és rohamos Maros folyó betorkolására, a töltésköz szélességét 800 méterre kellene emelni. Tokaj és M.-Kanizsa közt csak egyes, helyenként ugyan elég hosszú szakaszok vannak, a hol az ármedernek a fentebbi méretre való kiszélesítése miatt az egyik oldali töltéseket le kell rombolni s hátrább építeni fel: de már M.-Kanizsán alól, majdnem mindenütt bellebbezni kellene az egyik parton fennálló töltéseket; mivel ott a két parti töltések egymástóli szabványos távola csak 380 méter. FÖßENDI mOMÁNYOK X. 1878/81. 26
