Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.
Irományszámok - 1878-552
DLII. SZÁM. 199 zése végett is kellene két oldalon mintegy két méter széles térség, ugy hogy a töltés koronaszélességének 9 méternek kellene lennî. A kerékvetők vagy korlátok nemcsak a közlekedő szekerek biztonsága végett, hanem azért is szükségesek, hogy a szekerek a töltéskorona széleit s ezzel együtt az oldallejtőket le ne dibolhassák. A védtöltések túlszélesitése, korlátokkal való ellátása s esetleg kavicsolása, azon esetben, ha a töltésen való közlekedés az egész vidék érdekében feküdnék, természetesen nem az árvédelmi társulat, hanem azon vidék költségére történnék, a melynek a közlekedési útra szüksége van. Nagyon megfontolandó azonban azon körülmény, hogy ha a vidék érdeke ugy hozza magával, hogy a közlekedés minden megszakítás nélkül az év minden szakában folytonos legyen, szükséges lenne a védtöltések koronáján menő utón kivül még egy más utvonalat is épiteni és fenntartani, mivel a védtöltéseken való járás gyakran meg lesz nehezítve, sőt többször lehetetlenné is válik. Árvizek alkalmával a töltések rézsűjét mindenesetre védeni kell a hullámok ostroma ellen és igy a dolgozó nép és a védelmi eszközöket szállító szekerek akadályozzák a rendes közlekedési forgalmat. De többször meg fog történni az is, hogy daczára a nagyobb szélességnek, egyes helyeken oly sérülések támadnak a töltésekben, a melyeknek kijavítása végett egészen meg kell szüntetni a közlekedést. Azon esetben pedig, ha a töltés koronája nem fog kavicsréteggel elláttatni, minden nagyobb esőzés alkalmával el kell azon tiltani a nehéz forgalmat, mert különben a töltés koronája el fog [romboltatni, s maga a töltésmagasság is csökkenni fog. A legtöbb esetben tehát czélszerűbb lesz a vidék érdekében, és sokkal kevesebbe is fog kerülni, ha a közlekedési ut nem a védtöltéseken, hanem az azok által mentesített árterületen, vagy a hol lehet, árvízmentes magaslatokon építtetik ki, mely ut folytonosan használható lesz, kivéve zon catastrophalis esetet, a midőn töltésszakadás folytán a laposabb területen keresztülvonuló része az árviz által elborittatik, de ily esetben a vidéken szekérközlekedésre nincs semmi szükség. így a védtöltéseknek közlekedési útul való felhasználása tulaj donkép csak az ármentesitő társulatok érdekében állana, a mennyiben a nagyobb szélességgel épített töltések biztosabban ellentállnának az árvizek oldalnyomásának és rombolásainak. Azonban nem nagyon hihető, hogy a társulatok hajlandók volnának oly munkák végrehajtására, a melyek nem okvetlenül szükségesek, és hogy töltéseiket nagy költséggel sokkal szélesebbre építsék azon méretnél, a mely ugy a tudomány elveinek, mint a gyakorlati tapasztalatnak tökéletesen megfelel. És ezt annyival kevésbbé tennék, mivel a töltésszakadások története nagyon világosan tanúsítja azt, hogy az ily szerencsétlenség nagyon ritkán történik a töltésméretek csekélysége miatt, hanem legtöbbnyire a rósz földnem alkalmazása, hibás építési eljárás, hanyag gondozás s árviz alkalmával a rósz felügyelet miatt. Ép az a töltésszakasz is, a melyet a külföldi szakértők felemlítenek, t. i. : a petresi, a percsora-szegedi társulat töltésvonalában a legerősebb méretekkel volt kiépítve, s midőn újonnan volt megerősítve, az 1877. évi árvizet minden baj nélkül kiállta, de már a múlt évben alig néhány hüvelykkel magasabb árviznek nem volt képes ellent állani. Hogy tehát ez, nem a méretek elégtelensége miatt, hanem a töltés testében beállott meglazulás következtében történt, az nagyon világos. Földből épült töltések, bármily túlságos méretekkel építtessenek is, tökéletes biztonságot nem nyújtanak, mivel a töltéstest belsejében észrevétlenül történhetnek oly változások, a melyek annak elpusztulását vonják maguk után. Például, a mi leggyakrabban fordul elő, apró állatok és férgek összefurkálják a töltés testét, s az igy támadt lyukakon keresztül a viz utat keresvén magának, ha ideje korán eleje nem vétetik, átszakítja a töltést. Fájdalom, gyakran csalódtunk már a legerősebbnek vélt s közlekedési útul használt töltésekben is, s
