Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.

Irományszámok - 1878-552

DLIÍ. SZÁM. 197 szembeötlik a rósz irány, melyben az alföld-fiumei vasúti hid épült, s mely a felette és alatta lévő töltések irányát is elrontotta. De a szegedi hosszú szorulat, és még kettő, mely Szeged alatt van, legártalmasabbak a folyó azon részében, hol ellenkezőleg kivánatos lett volna a lefolyási szelvényt lehetőleg növelni ; igy van még Török-Kanizsa és Zenta mellett két szorulat, hol a töltések egymástóli távolsága csak 300 méter, a mi teljesen elégtelen.« >Egy ily veszélyes helyzetnek következményei könnyen beláthatok; a szorulatok által megakasztott viz magasabbra emelkedik, a töltések nagyobb veszélynek vannak kitéve, s szakadások könnyebben fordulhatnak elő, szükséges tehát, hogy a töltések nagy része, egy már előre kijelölt más vonalba helyeztessék át, hogy az ármeder a hiányzó szélességet és szabályosságot megnyerje. Ez első rendű követelmény. Némely helyen, például városok mentén, hol a két parton fekvő töltések egymástóli távolságának kiszélesítése majdnem legyőzhetetlen akadályokkal járna, meglehet abban nyugodni, a mint a bizottság Szegednél is elfogadta, hogy a szélesség kisebb legyen, mint a szabad térségeken. Máshol azonban szükségképen teremteni kell egy ármedert, mely az árviz összes viztömegének befogadására képes legyen, a nélkül, hogy ez által a vízlefolyás feltételei nagyon megzavartassanak.« Megállapítandó a töltések általános vonala a völgy egész hosszában mind a két parton, s ezentúl ne legyen szabad egy társulatnak sem töltéseket építeni, a nélkül, hogy az általánosságban meghatározott vonalat, és a kormány által kibocsátott szabályokat megtartaná; sem pedig ne legyen neki szabad oly munkába kezdeni, mely szomszédaira s igy a társulatok összegére veszélyt hozhatna.« íMekkora lesz azon távolság, merre a két parton levő töltések egymástól legyenek, az természetesen összefüggésben fog állani a folyó árviz alkalmávali legnagyobb víztömegével, minden egyes ponton a medernek a partok felszínéig vett szelvényével, a lefolyás gyorsaságával, stb.« A két oldali töltéseknek egymástóli távolát nem határozzák meg a külföldi szakértők, szerintök a töltések vonalozását a kormány szakközegeire kell bizni; »a mennyire ők ismerik a Tiszát és mellékfolyóit, a tulaj donképi mederméreteit, a lefolyó viztömeget és sebességét, a folyó minden részében könnyen megszabhatják a töltések egymástóli távolát. Figyelembe kell azonban venni, azon föltételt, hogy az ily módon nyert ármeder a lehető legnagyobb szabályossággal birjon, s hogy ne kövesse mindenütt szigorúan a folyó mostani kanyarait.« Ha a töltések építése most kezdetnék meg, a munkával felülről lefelé kellene haladni; — de most, midőn nem új töltésvonalak felépítéséről, hanem a már meglevő töltésköz kiszélesítéséről van szó, > előnyös volna Szegeden alól kiszélesíteni és szabályozni az ármedret — folyton felfelé haladva, — de ezen munkát mindenekelőtt azon szorulatoknál kellene megkezdeni, melyek a nagyviz lefolyására szükséges szélességet leginkább csökkentik!« »Midőn az általános töltésvonal igy meg lesz állapítva, az ármeder létrehozását a legnagyobb sietséggel végre is kell hajtani, s el kell határozni, hogy a töltések számára kiszabott két vonal közt sem új töltéseknek nem szabad épülni, sem réginek megmaradni. Azonkívül a töltések és a folyók között levő térséget meg kell szabadítani minden lerakodástól, nem szabad füvön kivül rajta más növényzetet tűrni; fák vagy bokrok csakis a töltések hoszszában engedhetők meg, hol a hullámok és jég ellen védelmül szolgálnak, s e czélból lehet ajánlani, sőt meg kellene parancsolni, hogy mintegy 30 méternyi szélességben a töltésekkel párhuzamosan ültettessenek fák, 4—5 méternyi távolban ezek lábától, hanem már gyökereik nem nyúlhatnának el a töltésekig.« A töltések méreteit a következőleg határozzák meg a szakértők: >A töltések koronája mindig egy méterrel legyen magasabb, a legnagyobb árviz színénél«, a korona szélességének pedig »soha sem volna szabad 7 méternél alább maradnia, kivált az árvizek hosszú tar-