Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.

Irományszámok - 1878-552

196 DLTL SZÁM. nagyobb részében a kihányt föld széléig kiszélesedett, később romlott volna el; nem lehet tehát állitani, hogy az átvágások ki nem képződésének, vagy ép megrongálásának oka az átvágásból kihányt földnek beomlása lett volna. Végül megjegyzem, hogy habár az átvágások kibővítésénél a nagyobb mérvű, rendszeres munkákat, a dolog természeténél fogva, alólról felfelé haladó sorban tartom czélszerűnek végrehajtatni, gondom lesz arra is, hogy oly apróbb igazitási munkák a Csongrádon felül eső átvágásokban is megtörténjenek, a melyeknek elmulasztása az átmetszés elromlását vonná maga után; sőt nem kivánom kizárni annak lehetőségét sem, hogyha valamelyik felső tiszai átvágásnak nagyobb mérvű kibővítése, a tiszavölgyi társulat központi bizottságának hetes albizottsága által hozzám beterjesztett s ide csatolt jegyzőkönyvében, jelzett veszélyek folytán valóban halasztást nem tűrne, azt kivételesen, soronkivül is felvehessem a munkaprogrammba s e czélra az alótről felfelé haladó rendszeres átvágás-bővitési munkák sikeres folytatására megkivántató összegen felül, külön összeg megszavazását kérhessem a képviselőháztól. Az átvágás bővítési méreteinek és sorrendjének czélszerű meghatározásáról való gondoskodást továbbra is fenn kivánom tartani a kir. közmunka- és közlekedésügyi ministerium részére. Az emiitett hetes albizottság által javasolt s az érdekeltek meghallgatásával történő bizottsági eljárás nem felelne meg a czélnak ; mert nagyon természetes, hogy minden érdekelt, a hozzá legközelebb eső átvágás kibővítését tartaná a legsürgősebbnek s így a munka-sorrend soha sem lenne megállapítható; a méretekre nézve is csak azon eljárást követhetné a bizottság, a mi jelenleg is gyakorlatban van, — ha csak túlságos pazarlásra nem volna hajlandó — hogy t. i. először az átvágás önképződésére szükséges méretekre szorítkoznék és csak azon átvágásoknál rendelne ismét nagyobb mérvű kibővítést, a melyekben az első kibővítés eredménye nem mutatkoznék kielégítőnek. Tédtöltések. A tiszai védtöltésekre nézve megjegyzik a külföldi szakértők, hogy azoknak vastagsága átalában nem elég és hogy a számtalan töltésszakadásokból »származó károk okvetlenül sokkal nagyobbak voltak, mint azon kis költségtöbblet, mely a töltéseknek elegendő erősre építésére még fordítandó lett volna. Ezen feltételek elmulasztása okozta a szegedi katasztrófát« ; továbbá hogy a védtöltések több helyen czélszerűtlenül vannak elhelyezve. A különböző években észlelt legmagasabb vizek összehasonlitásából azon következtetésre jutnak, hogy az árvizek szine folytonosan emelkedik, hozzáteszik azonban, hogy miután az árvizszin emelésére a legnagyobb befolyást gyakorló töltésezés már a legnagyobb részben be van fejezve, s a töltésszakadások folytán az összes árterületnek legfeljebb 10%-a kerül viz alá s szolgál medenczéül, nem várható többé a vizszinnek jelentékeny emelkedése s ha még a határ nincs is elérve, »de legalább is nem áll messze az 1879-ben észlelt magasságoktól.« Ennélfogva azt ajánlják, hogy a tiszai védtöltések koronája 1 méterrel legyen magasabb az 1879. évi legmagasabb vizszinnél és »hogy a töltések ily magasságban gondosan megtartassanak, hogy mindig annyival emelkedjenek túl az ismert legnagyobb árviz színén.« A töltések vonalozásáról a szakértők a következőket mondják; »a töltések kiváltképen egymástóli elégtelen távoluk és a folyó partjaihoz való közelségük által válnak hátrányosakká. Midőn a tiszaszabályozási munkálatok végrehajtattak, a különféle társulatok majd mindenütt a folyó kanyarait követték és iparkodtak?, területük minél nagyobb részét mentesíteni a nélkül, hogy az ármeder átalános irányával törődtek volna.« Az átelleni töltések közti táv több helyen nagyon csekély. Ily szorulat a >többek között van kettő nem messze Csongrádtól, a Kőrös torkolata alatt, hol az ármeder szélessége majdnem 200 méterre fogy le, s melyek az ezen városban észlelt árvizmagasságra nincsenek befolyás nélkül. Szeged felé közeledve,