Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.
Irományszámok - 1878-552
130 DLIL SZÁM. ministerium a szerfelett veszélyeztetett Szeged városára nézve legfontosabb 90. számú vedresházi átvágás kibővítését, mely munka költségét azon évben póthitel útján fedezte. A Tisza folyó többi átvágásainak kibővítéséről az 1878-ik év elején hivatali elődöm egy előterjesztést nyújtott be a képviselőházhoz, melynek következtében elfogadtatott azon javaslat, hogy a Csongrádon alól eső átvágások három év alatt kibővittetnek, s e czélra az első, 1878-ik évre 700,000 frt meg is szavaztatott. Az 1878-ik évben, a 90. és 93. számú, összesen 9*048 kilométer hosszú átvágások kibővítése befejeztetett, a 94. és 96. számú átvágások kibővítése pedig megkezdetett. A megszaporodott teendők szükségessé tették az osztálymérnöki hivatalok megszaporitását is, minélfogva 1878-ban Szolnokon ismét helyre lett állítva a folyammérnöki hivatal és kezelése alá adatott Tisza-Örvénytől a Csongrád megyei határig terjedő 294-53 kilométer hosszú folyószakasz. Ez által a szegedi folyammérnöki hivatal kezelése alatt álló szakasz hoszsza leszállittatott 381*594 kilométerre. A társulatok működése is csak csekély eredményt mutat az 1866—1878. évi időszakban. Nagyobb kiterjedésű új töltésvonalakat csupán az ezen időszakban alakult 3 társulat épített; a többiek leginkább töltéseik fenntartásával és az újabb árvizszinekhez mért magasbitásával foglalkoztak. Különösen fel kell itt említenem, hogy a bodrogközi és felső-szabolcsi társulatok védtöltései az 1860—1867. és 1869-ik években majdnem egészen megsemmisittetvén, ezeknek helyreállítására a törvényhozás 1870-ben 1.600,000 frt államsegélyt szavazott meg, valóban azonban 1.554,572 frt 89 V» kr. fizetett e czélra az állampénztár. il. A Tiszavölgy állapota a szabályozás előtt és a szabályozási tervek. A Tisza folyót képező patakok a Tiszora, Hoverla, Bogdán, Sicsivál, melyek egyesülésük után fehér Tiszának neveztetnek, továbbá a fekete Tisza, Viső, Kassza, Szopurka stb. Máramaros hegyei közt erednek, s vizeik, egy mederbe egyesülésük után Tisza folyó név alatt Bocskónál érik el az alacsonyabb s kissé szélesebb völgyet. N.-Bocskótól M.-Szigetig nyugati, azután Husztig északnyugati irányban halad a Tisza völgye, s magába fogadja a jobbparti hegyek közül jövő Apsizót, Taraczkót, Talabort, Balniskit, Huszt patakot, a balparti hegységből az Izát, Szaplonczát stb. ; Huszttól Verőczeig nyugati irányt követ a völgy, onnan a magasabb hegyeket elhagyva, délnyugatra hajlik Péterfalváig, majd nyugatra Jándig, a balparton beömlő Szamos torokig. A most leirt folyó szakaszba ömlenek a jobb parton: a Nagy-ág, Borsa, a balparton: a Batár, Túr és a Krasznával egyesült Szamos. A Szamos-toroktól kezdve északi irányt követ a Tiszavölgye egészen Csapig, onnan délnyugatra fordul s ezen irányban halad Eszlárig. Itt van az első eltérés az eddig követett keletnyugati főiránytól. A Jánd-Csap-Eszlár közt képzett egyenes oldalú háromszög egyik szára (Jánd-Csap közt) 36*6 kilométer, másik szára (Csap-Eszlár közt) 68*5 kilométer, alapja (Jánd és Eszlár között) szintén 68*5 kilométer hosszú. Ezen nagy kerülőre kényszerítve volt a Tisza a balpartján felemelkedő magas homoksík által, mely egészen az Ér, Berettyó és Kőrösök medenczéjéig terjed se közt és a Tisza, ártere közt vízválasztót képez. E balparti homokfennsíkról nem nyer nevezetesebb táplálékot a főfolyó; az átellenben eső jobbparti mellékfolyók vizét (Czaronda, Nagyviz, Szernye, Lator cza, Ung, Tábor ez, Ondova, Topoly) a Bodrog szedi össze s önti be Tokajnál a Tiszába.
