Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.
Irományszámok - 1878-552
122 DLII. SZÁM. Magát a szabályozandó folyók jegyzékét is csak azért vettem át egész terjedelemben a jelentésből, hogy kitüntessem, mily nagy súlyt fektettek elődeink 1842-ben, sőt még régebben 1827-ben, úgy a belföldi hajózásra, mint a tengerekkel s • a külfölddel való vizi összeköttetésre. A hajózás tekintetéből szabályozandó folyóknál egyúttal az elárasztatni szokott területek megmentését és árviz elleni biztositását is szükségesnek tartván a választmány, azt indítványozza, hogy »a hajózás könnyítése tekintetéből czélba vett munkálatok, mint túlnyomólag közérdekűek, országos pénztárból, a földmentés tekintetéből eszközlendök pedig, mint a magánosok hasznát közvetlenül és legnagyobb részben előmozdítók, magánköltségen végeztessenek. < A választmány kijelöli azon alapokat is, a melyeknek jövedelméből fedeztethetnének az országos pénztárt illető folyó szabályozási költségek. De mivel előre lehetett látni, hogy ezen források rövid idő alatt annyi jövedelmet nem adhatnak, a mennyi szükséges volna arra, hogy e megkezdendő vizépitkezések a sikerük biztosítására megkívántató gyorsasággal folytattathassanak, az országos választmány véleménye szerint a folyószabályozási munkákra egyidőben fordítandó összeg; a Felséges uralkodónak jótállása mellett kolcsönkép lett volna felveendő s ezen kölcsön bizonyos határidő alatt a választmány által kijelölt jövedelmi forrásokból lett volna törlesztendő. Egy törvényjavaslatot is dolgozott ki a választmány, melyben a Duna, Tisza, Maros, Dráva, Mura, Száva, Kulpa, Vág és Poprád folyók szabályozási és ármentesitési munkálatainak keresztülvitelére, vezetésére és az ügykezelésre nézve, részletes utasítások foglaltatnak. Azonban e javaslat soha sem került országgyűlési tárgyalás alá. Az 1845. évi újabb áradás más irányba terelte magát a Tiszaszabályozás ügyét* Boldog emlékű József nádor, fenséges főherezeg ur az árviz pusztításainak benyomása alatt minden áron siettetni akarta a Tisza folyó szabályozásának megkezdését; minélfogva, nem várva be az országgyűlés összehívását s a fentebbi javaslatok tárgyalását, 1845. évi 1026. sz. rendeletével meghagyta az országos építészeti igazgatóságnak, hogy a Tisza kiöntésének megszüntetése végett szükséges építkezések tervezetét mielőbb elkészítse, és ugyanakkor összehívta a tiszavölgyi érdekeltséget, az árviz elleni védekezés szempontjából foganatosítandó intézkedések felett való tanácskozásra. A báró Vay Miklós elnöklete alatt tartott érdekeltségi gyülekezet mély köszönetét fejezvén ki a fenséges főherezeg nádornak azért, hogy a tiszavölgy szomorú helyzetét magas figyelmére méltatta, felkérte őt, hogy odahatni kegyeskedjék, miszerint a Tisza folyó szabályozási ügyének vezetésével egy királyi biztos bizassék meg, s e méltóságre a közkedveltségű báró Vay Miklós neveztessék ki. A szabályozási munkákra nézve csupán azt az elvet mondta ki az érdekeltségi gyülekezet, hogy a töltések felülről lefelé, az átvágások ellenben alólról felfelé következő sorban hajtassanak végre, és hogy a munkák tervei, majd ha elkészülnek, valamely külföldi szaktekintély által felülvizsgáltassanak. A főherezeg nádornak fentebb említett rendelete folytán az országos építészeti igazgatóság Vásárhelyi Pál által csakhamar elkészítette a Tisza folyó szabályozási tervét, a melyben főteendőül a völgy hosszát tetemesen felülhaladó folyó pályának megrövidítése volt jelezve, s e czélból Váritól kezdve Zalánkeményig, a Tiszának a- Duna folyamba való ömléséig 122 kanyar átvágása hozatott javaslatba. Az átvágásokon kívül az alacsonyabb partokon vedtől tések építését is szükségesnek jelezte a tervező, de sem a töltések vonatozása, sem keresztszelvényeiknek méretei nem voltak meghatározva. Időközben gróf Széchenyi István a helytartótanács közlekedési osztályának főnökéül neveztetvén ki, az 1846-ik évi január hó 20-án és következő napjain tartott nagygyűlésen a Tiszaszabályozási társulatot megalakító tta.
