Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.
Irományszámok - 1878-552
DLIL SZÁM. 123 A következő tiszavölgyi nagygyűlés 1846. augusztus hó 3-án Debreczenben jött össze mely gyűlésnek feladatául ki volt tűzve a társulat működési körének és szervezetének meg, állapítása. A nagygyűlés belátta azt, hogy annyi vidéki érdek követelései ellenében egy központi testületnek kell túlsúlyt engedni, de egyszersmind gondoskodni kell arról, hogy e központi testület egyrészt magas, minden érdek feletti állását soha ne tévessze szem elöl, másrészt az egyesek érdekét mértéken túl háttérbe ne szorítsa ; minélfogva a társulat egyetemének képviseletére, vagyis a szabályozási ügyek felsőbb vezetésére egy központi választmányt szervezett, illetőleg az ideiglenesen már működő választmányt megerősítette, határozottan kimondván, hogy a társulat egyetemének ezen közege, minden cselekményeért felelősséggel tartozik az évenkint megtartandó nagygyűlésnek. Gróf Széchenyi István a debreczeni nagygyűlés után rögtön Sárospatakra gyüjté össze a központi választmányt, vizsgálat alá vétette a társulati rendezés minden részleteit, hogy elintéztessenek mindazon ügyek, s megállapittassanak mindazon szabályok, melyeknek a munka megindítását szükségkép meg kellett előzniök. A műszaki ügyek vezetésére egy felelős igazgató főmérnöki állomás szerveztetett mely azonban egyelőre csak helyettesítés utján töltetett be. A társulat azon időben a következő pénzmennyiséggel rendelkezett: kölcsön felvett tőke - 400,000 frt a sóár-alapból segély 100,000 > ő Felsége ajánlata . . . . 50,000 > Összesen . . 550,000 frt. A központi választmány határozata szerint, ezen összegből 150,000 forint a társulat központi pénztárában volt visszatartandó a társulat közköltségeire, rögtön szükséglendő előlegezésekre, a szabályozási munkáknál szükséges gépek beszerzésére, az egyes birtokosokra nem hárítható építkezések költségére, végre tartalékalapul. A többi 400,000 forint pedig az egyes társulatok részére adandó kölcsön alapjául volt fenntartva. Ez összeg ily nagy vállalatnak csak megkezdésére is csekélynek mondható : minél fogva javaslatba hozta a központi választmány, hogy a szabályozási építkezésekre szükséges pénz kölcsön utján szereztessék be, s egyszersmind a társulat hitelképességének kiemelése végett elősorolta mindazokat az előnyöket, melyeket a törvény a vízszabályozási költségek behajtására nézve nyújt: azonkivül elv gyanánt kimondotta, hogy »semmi szabályozási munka nem kezdetik meg, mig a költségvetés törvényszabta utón teljesen tisztába nem hozatik s a szabályozásra megkívántató összeg valósággal be nem fizettetik. A befizetés azonban az illető birtokos által tetszése szerint, vagy készpénzben történhetik, vagy a társulat által készített szerződvényekben, melyekben a fizetési feltételek a szerint lesznek szabályozva, a mint a társulat a kölcsönt időnkint kiadja, s melyek mellett hitelét teljesen biztosítja.« A vidéki társulatok szervezésével is foglalkozott a központi választmány s azoknak ügyvitelére következő hivatalok felállítását rendelte el : igazgató, osztály-mérnök és segédei, s osztály-pénztárnok. Az osztály-mérnök kinevezését, az igazgató választásának helybenhagyását, a pénztárnok biztosító okmányainak megbirálását, végre bármely hivatalnokra nézve az elmozdithatás jogát fenntartotta magának a központi választmány. Ez idő tájban a Tisza szab. tervek megvizsgálása és megbirálása végett gróf Széchenyi közbenjárása folytán behívott lombard-velenczei ^s. kir. építési főigazgató, Paleocapa Péter befejezte véleményezését s azt Sárospatakon át is adta a grófnak. Meg kell itt említenem, hogy a Vásárhelyi Pál által készített szabályozási terveket Paleocapa előtt már Francesconi is megvizsgálta és teljes mérvben helyeselte, csupán azon javaslattal toldta meg, hogy az átvágások alulról felfelé következő sorban hajtassanak végre. 16*
