Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.
Irományszámok - 1878-495
GDXCV. SZÁM. 131 20, §-ának változatlan törvényre emelése esetében a panaszok még nagyobb terjedelemben ismétlődnének. Sürgősen kérjük tehát a mostani törvény 35. §-ának fentartását. A 21. §-ban nélkülözzük a condictionális perek illetékességének szabályozását. Az eddigi gyakorlat ellentétes határozatokra vezetett, a szerint, a mint az ilyennemű keresetek kártérítésieknek vétettek vagy nem ; mire nézve egyébként az elmélet sem talált általános elvet. II.y körülmények között azután megesett, hogy bíróságaink pl. a külföldinek tett tartozatlan fizetés iránti keresetet maguktól el-, és a külföldi személyes bírósághoz utasították, ugy hogy a vagyonában Magyarországon sérelmezett magyar polgár idegen jog szerint nyert volna Ítéletet. Szükségesnek tartjuk tehát a 21. §-nak olyképeni kiegészítését, hogy abban a eondictiók is helyt foglaljanak. E szakasz második bekezdése, mely a bérleti viszonyból származó perekre nézve a bérlemény helyének bíróságát rendeli illetékesnek, ide a 75. §. d)~i) pontjait subsummálja. De a 75. §. d) pontja bérleti ügyekre egyátálában nem vonatkozik; a nevezett §. k) és l) pontjai alá foglalt, itt fel nem sorolt perek pedig közvetlenül a bérleti viszonyból erednek. A d) pont felvétele és a k) és l) pontok kihagyása tehát egyaránt indokolatlan. Azért kérjük a szakasz olyszerű módosítását, hogy az a 75. §. e)—l) pontjaira terjeszkedjék. A 23. §-ba felveendőknek véleményezzük a közszerzemény iránti pereket is, ha azok a köz szerző halála után indíttatnak. A 24. §. a felhívási kereseteket azon bíróság elé utasítja, mely a felhívás folytán indítandó perre nézve lesz illetékes. Azonban nem mindig lehetséges előzetesen eldönteni, mely bíróság lesz a jövőben folyamatba teendő perre nézve illetékes; a szakasz tehát eontroversiákra és perorvoslatokra szolgáltatna alkalmat Indítványozzuk azért e határozatlan intézkedés mellőzését, és a jelenlegi perrendtartás 38. §-ának megtartását. A 27. §. a törvényszékekre ruházza a birtokbirósági hatáskört. Kétség támadhat és támadt már eddig is, váljon a birtokbiróság ugyanazt jelenti-e, a mit a »telekkönyvi hatóság« ? váljon az úgynevezett telekkönyvi per birtokbirósági vagy telekkönyvi hatósági illetékesség alá tartozik-e? Tekintve, hogy jelenleg a járásbíróságok is szerepelnek mint telekkönyvi hatóságok, az első kérdés nemleges eldöntése esetében a telekkönyvi bejegyzések körüli perek gyakran elvonatnának' azon bíróságtól, mely a telekkönyvet vezeti. Ezen és hasonnemíí kétségek eloszlatása végett kérjük a két fogalom tüzetes meghatározását. A 30. §-ban idézett 63. §. rendszeresen itt volna elhelyezendő. A 32. §-t, mely semmi rendelkezést nem tartalmaz, elhagyandónak véleményezzük. A 35. § azon intézkedését, hogy a területenkívüliség jogát élvező külföldiek csak belföldi ingatlanaik tekintetében perelhetők a belföldi bíróság előtt, kiterjeszteni óhajtjuk a vagyonra különbség nélkül. A dologi keresetnél, melyet e §. szabályoz, az illetékesség tekintetében még kevésbbé látjuk helyét az ingó és ingatlan közötti különbségtételnek, mint a 18. §-ban. Egészen mellőzendőnek taríjuk a javaslat 36. §-át, mert egy, közjogi viszonyokat érintő, igen kényes kérdést elégtelenül old meg. Mostani jogunk szerint a felséges uralkodóház tagjai magánjogi viszonyaik tekintetében a rendes bíróságok elé tartoznak. Csak egy felső bírósági határozatot ismerünk, mely ellenkező értelemben döntött. E jogállapot e magas személyekre nézve mi megaláztatással sem jár, mert a bíróságok o Felsége a király nevében osztanak igazságot. Jogunk ezen állása szerint a javaslat részletezéseinek czélja nem lehet. De a javaslat korlátozásai, még az ellenkező nézet elfogadása esetében is, egészen önkényesek és tökéletlenek. Mi nem tudunk elvet föltalálni az oly megkülönböztetésben, mely a királyi ház tagjainak pl. lakbérleti perét a rendes bíróságok elé utasítja, — a fogadós és utas közötti jogviszonyból eredő pereket pedig onnan elvonja. 17*
