Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.
Irományszámok - 1878-495
130 CDXCV. SZÁM. terjesztése, illetőleg a per újból megindítása végett kitűzendő határidő a törvényes határidőnél hosszabb nem lehet. A 9. §. az eljárás felfüggesztését csak azon esetben rendeli, ha a praejudicialis jogviszony iránt támasztott per más biróságnál van folyamatban. Azt tartjuk, hogy e megszorítás csak tévedésből került a javaslatba, mert âz intézkedés rátiója az ugyanazon biróságnál folyó perek tekintetében is áll. Azért e megszorítás elejtését kérjük annál inkább, mert a német törvény 139. §-a és az osztrák javaslat 219. §-a, melyek a magyar szöveg forrásai, e korlátozást nem ismerik. A 13. §. nincs tekintettel a hitbizományi ügyekben követendő eljárás tárgyában 1869. év áprII. 7-én kelt igazságügy ministeri rendelet 1, §. d) pontjára és 2. §-ára. E rendelet szerint az alapitó indítványozhatja, a ministerium pedig kirendelheti azon bíróságot, mely a törvényben megnevezett teendőket teljesiti. A javaslat nem mondja meg vII.ágosan, fentartani vagy megszüntetni akarja-e az idézett rendeletet. Bármelyik esetben is tüzetes rendelkezést tartunk szükségesnek. E §. 2. bekezdését, mint illetékességi és biróküldési esetet szabályozót, a következő fejezetben véljük elhelyezendőnek. A 14. §-ban a személyes birói illetékesség általános meghatározását nélkülözzük. A legtöbb törvényhozás szükségesnek tartotta a deünitiót, s kívánatosnak tartjuk mi is annak kimondását: hogy a személyes illetékesség valamely személynek bizonyos helyen való perbevonhatását jelenti. Utalunk e tekintetben az 1850. június 16. osztrák törvény 5. §-ára és az osztrák javaslat 25. §~ára. A 16. §. első bekezdését törlendőnek véleményezzük. Házassági jogunk és törvénykezésünk mai állapotában a tényleges elválás, sajnos, oly gyakori, hogy méltánytalannak tetszik a férj személyes illetékességét kényszeríteni a nőre, ki talán évek óta nem lakik férjével. A 17. §. második kikezdésében e szavak helyett: >székhelyük illetőleg ügyvezetésük« tüzetes meghatározását óhajtanok az eseteknek, melyekben az egyik vagy másik állapitja meg az illetékességet. A mostani szövegezés mellett kétséges, váljon a két forum vagylagosan vagy subsidiarie illetékes-e ? A 18. §. külföldiek elleni vagyonjogi keresetekben az illetékességet azon helyen állapitja meg, hol alperes ingatlan vagyonnal bir. Mi e megszorítást nem tartjuk indokoltnak, s kiterjesztetni kívánjuk olyképen, hogy bárminemű vagyon létezése lehetővé tegye a külföldinek e helyen való perelhetését. A 19. §. csak a >telepüzlet köréből« vagy a »gazdasági üzlet köréből« folyó keresetekre nézve ad helyt a telep bírósága illetékességének. Mi ezt szükségtelen megszorításnak tartjuk. A hol az iparos, kereskedő, gazdákodó állandó üzlettel bir, ott, ha nem is személyesen legalább tág hatalmú megbízottja által folyton jelen van, többnyire rendelkezhetik védelmi eszközökről és gondoskodhatik képviseletről. A hitelező számára megállapítandó azon előny, hogy adósát II.y helyen perelheti, alperesre nem jár méltánytalansággal. Sok esetben, mikor ugyanis alperes külföldön lakik, a 14. §. ugy is a telepre fog alkalmaztatni. Azért az üzletből folyó megszorítást elhagyandónak véleményezzük. A 20. §. sajnálattal tapasztaljuk, hogy az 1860: LIV. t. ez. 35. §-ának második bekezdése, mely a könyvkivonati és számlaköveteléseknek kiváltságos illetékességet biztosit, a javaslatban egészen mellőztetett. A mostani törvény rendelkezése valóságos forgalmi szükségnek felel meg. Mutatják ezt az 1877. XXII. t. ez. körül tett tapasztalatok. Az ezen törvény ellen felhozható legsúlyosabb panaszok egyike az, hogy illetékességi rendszere túlnyomóan a forum domicII.ii-re van fektetve. Nagyméltóságod előtt a nevezett törvény rövid hatálya óta ismételve kérvényeztek iparosok és kereskedők e sérelem tárgyában. Bizton várható, hogy a javaslat
