Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.

Irományszámok - 1878-495

CDCXV. SZÁM. 129 mert a szomszéd állam a perrendtartási tervezet bemutatását csak röviden megelőzőleg, 1873-ban szabályozta a büntető' eljárást és szervezetet. Ausztriában tehát új rendelkezések szüksége vagy czélszertísége fenn nem forgott. De hazánkban, hol egyidejűleg állunk a polgári és büntetif eljárások revísiója küszöbén, lehetőnek is ajánlatosnak is tartjuk a közös elveknek együttes és egyöntetű törvényesitését. Nem gátolhatja ezt azon körülmény, hogy a büntető. eljárás köztudomás szerint a szóbeliség elvein fog alapulni, holott a polgári perben talán még évek hosszú során át az írásbeliséggel leszünk kénytelenek beérni. Mert a bünteti) és a polgári igazságszolgáltatás kétségtelenül ugyanazon szervezetben fog kezeltetni; és a hatáskör tekintetében mindenesetre még igy fs számosak lesznek az érintkezési pontok. A felhozott körülmény tehát a külön törvény szükségessége iránti meggyőződésünket nem gyengithette. A mi a ezím részleteit II.leti, a 2. §. harmadik bekezdése azt rendeli, hogy a felfolyamodások következtében fölterjesztett, továbbá a járásbíróságtól felebbvitt azon ügyekben, melyeknél további perorvos.!atnak helye nincs, a királyi tábla öttagú tanácsban ítél. Véleményünk szerint ezen intézkedés szükségtelen és könnyen zavarokra szolgáltathat okot. A felső bíróságok határozatainak megnyugtató voltát nem kizárólag a nagyobb tanácsban találja a jogkereső közönség, hanem inkább a birák nagyobb tudományában, bővebb tapasztalataiban és az ügy újólagos megvitatásában. A javaslat behatóbb vizsgálata mutatja, hogy a 289, §. azon rendelkezése, hogy a másod biróság végzései ellen további jogorvoslatnak rendszerint helye nincs, csak az aránylag kevésbbé fontos határozatokat érinti; mert a 290. §-ban foglalt kivételek oly terjedelműek, hogy bátran állithatni, miszerint a fontosabb közbeszóló intézkedések ellen is kétfokú felebbvitelnek lesz helye. A fennmaradó kevésbbé fontos esetek számára a háromtagú tanácsot is eléggé megbízhatónak tartjuk. A javasolt intézkedés keresztülvitelét azon körülmény is nehezítené, hogy ama kérdés, vájjon valamely határozat a felébb vitel tekintetében mII.y elbánás alá esik, előzetesen nem mindig dönthető el a kellő biztonsággal. Különös nehézséggel járna ez a javaslat bonyodalmas meghatározásaival szemben, melyeknél fogva előzetesen vizsgálandó volna, hogy 1. törvényszéktől vagy járásbiróságtól. — 2. járásbíróságtól helybenhagyás esetében nem felebbezhető, —• 3. járásbíróságtól feltétlenül felebbezhetetlen, — 4 járásbíróságtól felebbezett »más« ügygyei van-e dolgunk. Végre bírósági személyzetünk köztudomású elégtelensége sem teszi ajánlatossá a rendszabályt. A 3. §. oly intézkedést tartalmaz, melyet elvben élénken helyeslünk. Hazai jogunk mindig bőven merített a felsőbb bíróságok principialivS jelentőségű határozataiból, s a jogegység megóvása még rendszeres törvénykönyvek mellett is csak ugy lehetséges, ha a főbiróságok enuntiatiói kellő gonddal gyűjtetnek és közöltetnek. Nem szükséges bizonyítanunk, hogy mostani döntvénygytijteményeink nem felelnek meg azon igényeknek, melyeket az II.y munkákhoz fűzni jogositva volnánk. Azért örömmel üdvözöljük a szakasz odairányuló törekvését, hogy döntvényjogunk ismét a planum tabulare magaslatára emeltessék. A kitűzött czél azonban csak ugy lesz elérhető, ha az elvi határozatok számára a legnagyobb nyII.vánosság biztosíttatik. Azért a javaslatban foglaltakon kivül oly intézkedések felvételét vagyunk bátrak indítványozni, melyeknél fogva a hivatalból sajtó alá rendezendő döntvények és az azoknak alapul szolgált esetek hű* leírása az ország összes bíróságaival és ügyvédi kamaráival közöltetnének. Az 5. §. oly intézkedéssel volna kiegészítendő, hogy az a fölötti határozat, váljon valamely Ügy a polgári peres útra tartozik-e, a bíróságoknak biztosittassék. Ajánljuk e végből a német szervezeti törvény 17. §-ának receptióját. E §. 6. pontját tekintettel a javaslat 8. §*ára fölöslegesnek tartjuk. A 8. §. második bekezdésére megjegyezzük, hogy szükséges volna oly határozmány felvitele, mely vII.ágosan kimondja, hogy a törvényes képviselő jóváhagyó nyII.atkozatának előFŐEENDI IROMÁNYOK. IX, 1878/81- 17