Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.

Irományszámok - 1878-495

tn CDXCV. SZÁM. hive és apostola volt. Az igazságnak nyílt és méltóságteljes szolgáltatását kértük, a midőn még az absolut hatalom intézte hazánk sorsát és remény meghallgatásra nem, legfeljebb gúny jutott osztályrészül; ma sem tehetünk le róla, hisz az előttünk fekvő javaslat is mutatja, hogy a polgári per ma megint oly mostoha gyermeke az igazságügyi kormánynak, a mII.yen régenten volt. Kértük a szóbeliséget, a midőn csak ügyvédi egyletek utján nyII.atkozhattunk, és kérjük ma, a midőn a kamarákban törvényes képviseletet kapva, azon meggyőződésre kellett jönnünk, hogy karunk némely érdekeinek ápolása Önmagában véve teljesen hatálytalan az igazságügy javítására. Négy éves fennállásunk óta nincs kamara, a mely igazságügyi bajaink főforrását nem az írásbeliségben látná, nincs, a mely a szóbeliség behozatalát majd évi jelentéseiben, majd alkalmi feliratokban ne kérelmezte volna. Végig tekintettünk azoknak a során, a kiknek nézete a per reformjában súlylyal bírhat. Törvényhozás, tudomány és gyakorlat egyenként, majd egyes képviselőit a jogászgyülésen egyesítve, ritka egyhangúsággal a szóbeliség behozatalát sürgetik. Megvalljuk, legszorgosabb utánnézésünk mellett sem tudtunk felfedezni sem egyént, sem corporatiót, a mely behozatalát lehetlennek tartaná; nyomára sem tudtunk jönni azon tekintélyeknek, a kik az előttünk fekvő javaslat indokai szerint a szóbeliség behozatalát ellenzik. Nem is sejtjük, hogy kik lehetnek e tekintélyek, csak annyit tudunk, hogy nézeteikkel eddig sem a törvényhozás, sem a tudomány, sem a gyakorlat terén nyII.vánosan elő nem állottak. Őszintén megvalljuk, teljes lehetetlennek tartjuk, hogy azon kiváló férfiak közül, a kik Excellentiád tanácsában ülnek, csak egy is ellenezné a szóbeliség behozatalát. Á javaslat feletti véleményadásra megkérve, jogászi tételesseggel a javaslat felett nyII.atkoztak. De ha principiális élességgel akként áll eléjök a kérdés, kívánatos és lehetséges-e a szóbeliség behozatala; válaszuk, — meg vagyunk győződve, határozottan igenlő fogott volna lenni. A máiodik indok, a mely Excellentiádat az Írásbeliség fentartásában vezérli, az, hogy a szóbeliség bírósági szervezetünk lényeges átalakítása, nevezetesen a kir. táblák decentralisatioja s legalább 10—12 másodbiróság szervezete nélkül életbe nem léptethető; ez által pedig a szóbeli eljárás oly jelentékeny állandó és részben átmeneti költségeket venne igénybe, melyeket ez idő szerint rá nem fordíthatni. Ez az indok végelemzésbeu a költség nehézségében culminai. Elismerjük, hogy mai körülményeink között nevezetes argumentum, a mely komoly megfontolást követel. De épp ezért mélyen fájlaljuk, hogy ezen indok mérlegelésére teljesen hiányzik a számbeli matériáié. Még approximativ összegében sincs jelezve az a költségtöbblet, a melyet a szóbeliség igénybe venne, ugy, hogy a költség kérdésében ma is az a bizonytalan félhomály, hogy ne mondjuk teljes sötétség uralkodik, a mely e kérdést a javaslat megjelenése előtt dominálta volt. Ez a sötétség pedig akkora, hogy csak annyit lehet kivenni benne, hogy némelyek váltig drágának, mások ismét olcsónak mondják. Azon nézetben vagyunk, hogy ideje a költség kérdésével részletesen foglalkozni. Ha ezt megteszszünk, nyomban kiderül, hogy a kérdés minden helyes ok nélkül lett oly heves vita tárgyává téve. Mert az, drága-e avagy olcsó a szóbeli eljárás, voltaképp attól függ, minő módon és minő rendszerben akarjuk behozni ; hogyan állítjuk össze a tanácsokat, minő mérvben fogadjuk el a bizonyítás közvetlenségét, minő terjedelemben adunk felebbvitelt. Függ tehát a költség olyasmitől, a minek megállapítása voltakép saját hatalmunkban áll. Persze, ha első fokban ötös tanácsot, harmadik fokban is teljes fellebbezést, minden fórumban pedig feltétlen közvetlen bizonyitást statuálunk, államháztartásunk a szóbeliség költségét el nem birja. De nincs állam, mely II.yenforma szertelen, hogy ne mondjuk képtelen módon szabályozná a szóbeli pert; nemcsak a költség, de még ennél is sokkal nyomósabb érvek, köztük