Főrendiházi irományok, 1878. IX. kötet • 488-532. sz.

Irományszámok - 1878-495

118 GDXCV. SZÁM. akkor megszabadul igazságszolgáltatásunk bajainak kútforrásától : az Írásbeliségtől. Az ország csakhamar élvezhetni fogja a szóbeliség áldásait, s akkor érdemes lesz kitenni igazságszolgáltatásunkat az újítás átmeneti nehézségeinek; de ne történjenek újabb kísérletek egy rég elitélt rendszerrel, ne tétessék ki II.y kísérlet kedvéért igazságszolgáltatásunk újabb bonyodalmaknak. Midőn ezeket az egész törvényjavaslatra vonatkozólag a Méltóságos Főrendek elé terjeszteni bátorkodunk, nem mellőzhetjük, hogy magas figyelmüket ezen javaslatnak egyik részletes intézkedésére, illetőleg a képviselőház egyik lényegesb módositására fel ne hívjuk. A javaslat 11-ik és 13-ik §§-aí a sommás eljárás alá tartozó ügyek körét határozzák meg és az iránt intézkednek, hogy ezen eljárásnál a felek, ha személyesen megjelenni nem akarnak, kivel képviseltethetik magukat. A képviselőház jogügyi bizottsága a sommás eljárás alá tartozó ügyek körét tágítván, különösen pedig az eddigi 300 frt heíyetí 500 frt értékig, menő bizonyos ügyeket is ezen eljárás .körébe utalván, képviselet tekintetében azt indítványozta, hogy az írásbeli beadvány sommás eljárás alá tartozó ügyekben is ügyvédi ellenjegyzéssel legyen ellátandó, és hogy ha a felek a tárgyalásnál személyesen megjelenni nem akarnak, vagy megjelenni akadályoztatva vannak, akkor magukat rendszerint csak ügyvéd által képviseltethessék, kivételnek csak a házastárs, bizonyos rokonok és a képviselendő gazdatisztje tekintetében lévén helye. A képviselőház a sommás eljárás alá tartozó ügyek körének indítványozott tágítását elfogadta, a képviselet tekintetében azonban a javaslatot oda módosította, hogy a beadványok ügyvédi ellenjegyzésére vonatkozó intézkedést elejtette és egyáltalán megengedte, hogy a személyesen meg nem jelenő fél magát a tárgyalásnál bárki által képviseltesse. Ha ezen módositás törvényerőre emelkednék, az nem képezne egyebet a zugirászat rendszeresítésénél. Ha egyrészt a sommás eljárás alá tartozó ügyek köre oly mértékben tágittatik, mint azt a 13. §. javasolja, másrészt pedig megengedtetik, hogy mindezen ügyekben a feleket szóval és írásban bárki képviselhesse, akkor hiábavalók lesznek mindazon törvényes rendszabályok és büntetések, melyek a zugirászat megakadályoztatását czélozzák, mert az ekként tágított téren a tájékozatlan közönséget még inkább fogja veszélyeztetni s pusztítani a zugirászok serege, ezen felelősség nélküli problematikus existencziák, kiknek káros hatását a hatóság mindennap látja, de kiket felfedezni s utóiérni ritkán képes. Ha a törvényhozás ugy volna meggyőződve, hogy a felek képviseletét II.y tág körben lehet felelősség nélkül, sőt névtelenül működő egyénekre bizni: vájjon mi czélból szervezett volna akkor ugyanezen törvényhozás a felek képviseletére rendelt ügyvédi kart, melynek a felek képviseletét csak magasabb szellemi mííveltség és hosszasabb gyakorlat igazolásának feltétele alatt és az általánosnál sokkal szigorúbb felelősség és kivételes fegyelem mellett engedi meg? A törvényhozás, mely minden rendezett államban arra törekszik, hogy az ügyvédi karban distinguait emberek álljanak az igazságügy szolgálatában, ezen saját czéljának compromittálása nélkül nem tehet oly intézkedést, mely tág kaput nyit arra, hogy ugyanazon igazságszolgáltatási functiókban minden legkisebb garantia nélküli egyének járjanak el. Az igazságszolgáltatás legfontosabb érdekei kötelességünkké teszik ez irányban felszólalni, ha mindjárt lesznek is a kik ezen felszólalásunk indokát saját érdekeinkben fogják keresni. Az ügyvédi kar érdeke a helyes igazságszolgáltatás érdekeivel azonos. —• A mely államban az igazságszolgáltatás * helyes alapokra van fektetve és helyesen van szervezve: ott az ügyvédi karnak állása és helyzete mindenütt megfelelő. Mi nem kívánunk egyebet a helyes igazságszolgáltatás érdekeinek megóvásánál : a kép-