Főrendiházi irományok, 1878. VIII. kötet • 438-487. sz.

Irományszámok - 1878-438

12 CDXXXVIÏI. SZÁM. ez utóbbit azon megtámadásra, a mely megsemmisítési eljárás igénybevételével tényleges birtoka és ezen alapuló jogai ellen intéztetni czéloztatik, módot és alkalmat nyújtani arra, hogy követelési jogának ezen megtámadását lehetőleg megszüntesse. Van-e azonkivül még valaki, a ki a kérdéses értékpapírra más alapon, tehát nem a birtoklás alapján, igényt tart, például mint örökös társ, vagy azon alapon, hogy neki azon értékpapir átadásához szerződés alapján igénye van stb.? az a birói megsemmisítés kérdésével összefüggésben nem áll; mert azon igények közvetlenül a megsemmisítési eljárás megindítása és keresztülvitele által nem érintetnek. Megfelelő tehát, hogy a hirdetvényben a felszólitás csak az értékpapir ismeretlen birtokosához intéztessék, nem pedig egyszersmind ahhoz is, a ki az értékpapir tekintetében egyéb igényt érvényesithetni vél. (1868: LIV. t. ez. 530. §.) A 25. §. végbekezdésének második mondata indokolását abban találja, hogy van számos magánértékpapir, melynek forgalmi köre oly csekély, hogy a kiállító lakhelyét és a legközelebb eső vidéket alig haladja meg ; ily papirok tekintetében tehát a hirdetvénynek a bécsi hivatalos lapban közzététele szükségesnek nem mutatkozik. 10. §., 11. §, 26. §., 27. §., 47. §., 52. §. Hogy a felszólítási hirdetvényi határidőnek tapintatos szabályozása s kezdő és végpontjának czélszerű megállapítása a megsemmisítési eljárást szabályozó törvénynek egyik sarkpontját képezi, magából a dolog természetéből következik. Nem szabad annak olykép szabályoztatnia, hogy a közforgalomban lévő értékpapírnak mindenkori szerzője és birtokosa folyton azon aggodalomnak legyen kitéve, hogy az értékpapírra nézve talán egy harmadiknak kérelmére megsemmisítési eljárás lett megindítva, minek folytán tehát a szerző és birtokos kénytelen volna folyton a hivatalos hirdetéseket figyelemmel kisérni, a mi természetszerűleg az értékpapírok forgalmát rendkívül megzavarná, azoknak birtokát ingadozóvá és kétessé tenné. De nem szabad azon hirdetvényi határidőnek olykép sem szabályoztatnia, hogy kitűzésének joghatálya és igy a megsemmisítésből remélt előny a megsemmisítést kérelmezőre nézve gyakorlati jelentőséggel ne birjon. Az értékpapir netaláni harmadik jóhiszemű birtokosa és a megsemmisítést kérő érdekeinek kiegyenlítése és összeegyeztetése ugy történik legczélszerűbben, hogy ha a hirdetvényi határidő kitűzésének joghatálya egyrészről csak akkor kezdődik, midőn az értékpapir közforgalom tárgya lenni voltakép már megszűnt és ugy nyilvánul, hogy az értékpapir birtokosa ugyszólva magából az értékpapir tartalmából kiindulva, a legközönségesebb gondosság mellett is megtudhatja, mikép a papír iránti jogai a folyamatba tett megsemmisítési eljárás által megtámadtatnak; másrészről pedig, hogy erre ugyan elegendő, de nem túlhosszú határidő szabassék. A tapasztalat tanúsítja, hogy az értékpapir a közforgalom tárgyát voltakép csak addig képezi, árúnak a szó szoros értelmében csak addig tekintetik, mig be nem következett azon időpont, melyben annak a kibocsátóhoz, az adóshoz visszakerülni kell. Lejárt váltó, kisorsolt kötvény, melynek fizetési ideje már bekövetkezett, igen ritkán adatik tovább és szereztetik meg. A közforgalmi értékpapíroknak pedig, azoknak nálunk divatozó berendezését tekintve, vissza kell kerülniök a kibocsátóhoz, az adóshoz, ha vagy a bennök kifejezett követelés fizetésideje bekövetkezett, vagy pedig a melléjük kiadott szelvények utolsója lejárt és igy az újabbi szelvények kiadására szolgáló határidő' bekövetkezett. Ez időpontnak bekövetkeztével az értékpapir birtokosa közönséges gondosság mellett is követelése, behajtása, esetleg újabbi szelvényeijátvétele iránt lépéseket fog tenni és ez által a papíron alapuló jogait már kellőleg megóvta. Ezen időponttól kezdve kell egy bizonyos határidőt az értékpapir birtokosa részére megállapítani, mely alatt jogait megóvhassa, és mely határidőnek elmulasztása méltán a kellő gondosság hiánya-