Főrendiházi irományok, 1878. VIII. kötet • 438-487. sz.
Irományszámok - 1878-438
GDXXXVIII SZÁM. 13 nak tekinthető. Ezen határidőt a javaslat három esztendőre állapította meg. Vannak ugyan törvényhozások, melyek ezen határidőt az egyes értékpapírok különféle nemeinél, tekintettel az elévülésre, különfélekép szabályozzák; azonban mindenesetre előnyösebbnek mutatkozik, azonos és valamennyi értékpapírokra kiható határidő megállapítása. Ezen általános szempont előrebocsátása után a hivatkozott §§-ra nézve még a következő megjegyzések teendők: a) ha a felszólítási hirdetvény oly értékpapírokra nézve bocsáttatik ki, melyeknél a fizetési idő már előbb bekövetkezett, a joghatály természetesen már csak a hirdetvény keltétől veheti kezdetét; míg másrészről ez esetre is a három évi időtartam kitűzése az egyformaság kedveért is fogadtatott el. Azon módosítás mindamellett javasoltatott, hogy az esetben, midőn a lejárat óta oly hosszú idő telt már le, hogy a követelés elévülésére csak három év vagy még annál is rövidebb idő kívántatnék, a szabályszerinti három évi határidőnél rövidebb és az elévülésre való tekintettel változó határidő állapíttatott meg. Ez esetben az elévülés nyugvását kellett a megsemmisítési eljárás egész folyamára elfogadni, mivel a megsemmisítési eljárás az adóssal szemben az elévülést félbe nem szakitja, másrészt a megsemmisítést kérő fél jogait az adós ellen mindaddig nem érvényesítheti, mig a megsemmisítési eljárás a folyamodó javára végérvényesen kedvezőleg be nem fejeztetik. Nehogy azonban az adós kötelezettsége az által mintegy megörökíttessék, hogy a megsemmisítést kérő fél feltétlen tetszésére bizassék a megsemmisítési eljárás befejezését késleltetni, az elévülés nyugvásának kedvezménye azon feltételhez köttetett, hogy a végleges megsemmisítési eljárás egy bizonyos határidőn belül kérelmeztessék; 6) az állami és törvényhatósági értékpapírokra nézve az idézett szakaszokban foglalt intézkedések eltérnek ugyan némi tekintetben a magán értékpapírokra nézve javalt rendelkezésektől; ezen eltérések azonban a magán értékpapíroknak természete és részben eltérő minősége által kellően indokoltatnak. 12. §. 28. §. Ha az 1868 : LIV. t. ez. értelmében megsemmisítés tárgyát képező valamely okiratra nézve a megsemmisitési eljárás megindítása elrendeltetett, az 531. §. szerint az eljárás megindítása következtében a bíróság a felszólítási hirdetvény kibocsátásával egyidejűleg az okiratnak kibocsájtóját letiltja attól, hogy arra további birói rendeletig fizetést teljesítsen. — Ezen rendelkezés jogi indokolását abban találja, hogy ily okiratok tekintetében a megsemmisitési eljárás megindítása csak annak kérelmére rendelhető el, a ki azon okirathoz való jogosultságát már is teljesen bebizonyította és ennélfogva a jelzett tilalmi intézkedés ennek törvényes kifolyását képezi. Az ily okiratok tekintetében engedélyezett tilalmi intézkedés ellen gyakorlati szempontból sem hozható fel érv, mivel ily okiratok közforgalom tárgyát rendszerint nem képezik és az okirat netaláni harmadik birtokosa azon közvetlen személyes viszonynál fogva, a melyben az adóshoz áll, a tilalmi intézkedésről mindenkor tudomást szerezhet és igy netaláni jogait megvédheti. Ellenben a közforgalom tárgyát képező' értékpapírokra nézve a megsemmisitési eljárás megindítása elrendeltetik a nélkül, hogy a megsemmisítést kérő az elveszettnek állított okirathoz való jogosultságát bebizonyította vagy bebizonyíthatta volna, és ha ezen jogosultság valószínűvé van is téve, mindenesetre jogi szempontból merőben indokolatlannak kellene tekinteni az oly intézkedést, mely azon elfogadott jogi elv sérelmével, hogy az ily okirat birtokosát illeti meg az abban kifejezett követeléshez való jogosultság is, annak javára kívánna ily megszorító intézkedést tenni, kinek jogosultsága mellett csak a valószínűség szól ; azon káros
