Főrendiházi irományok, 1878. VIII. kötet • 438-487. sz.

Irományszámok - 1878-438

I 10 GDXXXVIII. SZÁM. effélék a birtokosra nézve némi magánjogi érdeket képviselnek ugyan, de a fennálló forgalmi fogalmak szerint közforgalom tárgyát képezöknek azért még sem vétethetnek. Gyakorlatilag azonban e kérdés fontossággal nem bir; mert elvesztés esetében nagyobbrészt hiányzik az ismertető jelek megjelölésének lehetősége, mig másrészt az ily papírokkal kapcsolatos magánjogi érdek oly kisszerű, hogy nem áll arányban a megsemmisités eljárási keresztülvitele által okozott költségekkel, minélfogva ily papirok tekintetében a megsemmisítési eljárás a legritkább esetekben fogna megindittatni. 2—5. §. 21. §. és 24. §. Ezen szakaszok három kérdést szabályoznak: a) ki kérheti a megsemmisítési eljárás meginditását ; b) melyik bíróságnál kérendő az? c) mik az illető kérvényeknek kellékei és alakszerűségei? ad a) A megsemmisítési eljárás czélja első sorban módot nyújtani annak, ki az értékpapír tényleges birtokát elvesztette, a szenvedett jogsérelem elhárítására, — e szerint tehát nemcsak a birtokos szoros értelemben vagyis az fogja ezen eljárás meginditását kérhetni, ki a tényleges birtokkal kapcsolatosan, a papírban kifejezett követelést is jogilag magáénak vallja, — hanem az is, ki birtokosnak csak tágasabb értelemben tekintetik, ki a papirt ugyan tényleges birtokában tartotta, azonban jog szerint az abban kifejezett követelést magáénak nem tartja, például mivel a papirt csak mint letéteményes birtokolta, vagy mivel a rendeletre szóló papíroknál a hátiratok lánczolata hozzá le nem terjed. Énnél tovább azonban ezen engedély nem terjedhet, mert mindenkit ezen eljárás megindítására feljogosítani, a ki elveszettnek vagy megsemmisültnek állított értékpapír iránt máskülönben jogilag érdekelve van, vagy lehet, annyi volna, mint a megsemmisítési eljárást lényegéből kiforgatni. Noha már magából a fenérintett általános rendelkezésből foly, hogy a megsemmisítési eljárás meginditását az értékpapír által kötelezett fel is kérheti, ha azon papir az ő tényleges birtokából veszett el, mindazonáltal czélszerűnek mutatkozott ezt külön (2. §, második bekezdés) azért kiemelni, mivel a törvényjavaslat minden egyéb rendelkezése kizárólag csak az értékpapírból jogot követelő birtokosra van tekintettel, és igy ebből kiindulva, az eljárás megindításához való jogosultság is csak ez utóbbira vonatkozónak vétethetnék. ad b) A 2. §. második bekezdése megfelel az 1871 : XXXI. t. ez. 26. §-a c) pontjában foglalt rendelkezésnek. A törvényhatósági és magán értékpapírokra nézve a megsemmisítési eljárás a kereskedelmi ügyek elintézésére hivatott bíróságok hatásköréhez utaltatott, egyrészt az állami értékpapírokkal való conformitás szempontjából, másrészt pedig azért, mivel a birói illetékesség ekképeni meghatározása mintegy következetes folyománya a kereskedelmi törvény (258/ §. 3.) azon rendelkezésének, mely szerint a kereskedelmi forgalom tárgyát képező értékpapírok vétele vagy egyébkénti megszerzése absolut kereskedelmi ügyletnek tekintendő. Hogy pedig a birói illetékességre nézve, eltérve az 1868 : LIV. t. ez. 41. §-a rendelkezésétől, nem a folyamodó, hanem épen ellenkezőleg az értékpapír által kötelezettnek lakása és székhelye fogadtatott el határozónak, annak indokolására elégséges azon viszásságra utalni, hogy ellenkező esetben — pl. egy bécsi lakos, ki egy az országban székelő részvénytársulatnak részvényét elvesztette, bíróságot nem találhat, kinél a megsemmisitési eljárás meginditását kérhetné, nem magyarországi birót, mivel saját személyes bíróságához kell fordulnia, nem osztrák birót Bécsben, mivel képzelni sem lehet, hogy külföldi bíróságok által Magyarországban lakó magyarországi alattvalók ellenében hozott megsemmisitési határozatok az országban foganattal bírhatnának.