Főrendiházi irományok, 1878. VIII. kötet • 438-487. sz.
Irományszámok - 1878-438
1 CDXXXVIIL SZÁM. 7 Végre vannak értékpapírok, melyeknek már természetük kizárja a kármentesítésnek az elévülésnek befejeztével való összeköttetését: ilyenek a részvények vagy oly államadósság kötvényei, hol a tőke nem fizettetik vissza, vagyis járadék- (Rente) kötvények. Ott, hol különös okok nem javallják, mikép a kármentesítés arra nézve, a kinél közforgalmi értékpapír elveszett vagy megsemmisült, egészen kizárassék vagy más utón eszközöltessék, a jelen tervezet a megsemmisítést megengedi; nem követeli az absolut bizonyosságot, hanem megelégszik a relativ legnagyobb valószínűséggel arra nézve, hogy a kármentesitendőnek igénye ellentétbe nem jön a harmadik birtokos jogos érdekével, és hogy az előbbeni állapotba visszahelyezés nem ütközik másnak szerzett jogaiba. A megsemmisítés hirdetvény kezdő és végpontja akkép lett meghatározva, hogy az értékpapír netaláni harmadik birtokosa, némi csekély gondosság mellett, mindig képes elhárítani azon hátrány, a -mély a birtokában lêv'ô értékpapírra nézve, netalán megindított megsemmisítési eljárásból reá háromolhatik. A jelen tervezet rendelkezései mellett bekövetkezhetik ugyan, hogy valaki megsemmisített papirt szerezhet, vagy hogy a birtokában lévő papír értéktelennek mondatik; ezen eshetőségek bekövetkezése azonban a szerző, illetőleg birtokos részéről oly nagy gondatlanságot tételez fel, hogy az, az ennek folytán szenvedett kárra nézve jogi oltalomra valóban igényt sem tarthat. ' A tervezet ugyanazon álláspontot foglalja el azon esetekre nézve is, melyekben az értékpapír tényleges megsemmisülése kétségtelen. És pedig azért, mert ily tényleges megsemmisülés csak a legritkább esetekben fog kétségtelenné tétethetni és igy czélszerűnek nem mutatkozik csekély számmal beállható esetek miatt az eljárás egyöntetűségét megzavarni; de hozzájárul még azon nehézség is, hogy nagyon is részletes szabályokat kellene a megsemmisülés bizonyításának módjára, valamint azon eljárásra nézve felállítani, mely akkor lenne követendő, ha az értékpapír kiállítója a tényleges megsemmisülés bizonyitására felhozott adatokat elégségeseknek nem látja. Az állami értékpapírok hitelképességének megszilárdításából merített és igy magasabb közgazdászati érdekek kivánják, hogy a megsemmisítési eljárás oly értékpapírokra nézve lehetőleg a legszűkebb körre szorittassék ; oly értelemben tudniillik, hogy az oly értékpapírok tekintetében csak akkor engedtessék meg a megsemmisítési eljárás megindítása, ha kétségtelen, hogy a megsemmisittetni kivánt értékpapír a megjelölt minőségben valóban forgalomba bocsáttatott, és onnan mint beváltott, a kibocsátó államhoz még vissza nem került. E czélra igen üdvösnek bizonyult a földtehermentesitési kötvényekre nézve hosszú évek során használt azon intézkedés, hogy ez iránt az illető hatóság előlegesen megkérdeztetik, és ezen megkérdezés eredményétől tétetik függővé mind a megsemmisítési eljárás megindításának, mind a megsemmisitésnek elrendelése. A tervezet ily intézkedést valamennyi állami értékpapírokra nézve alkalmaz, nem is rejlik abban semmi veszély, mert bizonyos egyrészt, hogy a megkérdezett állami hatóság a nyilatkozatot meg nem tagadandja; másrészt az állami hatóságnak adott nyilatkozata, mint hatásköréhez tartozó ténykörülményekre vonatkozó, a közhitelességet méltán veheti igénybe. Végre azon feltevésnek helyt adni nem lehet és nem szabad, mintha a hatóság bármi czélzatból is a valóságtól eltérőleg nyilatkoznék. A mennyire czélszerű, ép oly jogos is tehát azon intézkedés, hogy a bíróság a hatóság nyilatkozatát fogadja el-irányadóul arra nézve, hogy a megsemmisittetni kivánt állami értékpapír a megjelölt minőségben a közforgalom tárgyát valóban képezi-e még. És mivel ezen tekintetek bizonyos irányban és mértékben a törvényhatóságok által kibocsátott értékpapírokra nézve a törvényhatóságok irányában is fenforognafc, a tervezet ezen intézkedést a törvényhatósági értékpapírok tekintetében is alkalmazza.
