Főrendiházi irományok, 1878. VIII. kötet • 438-487. sz.
Irományszámok - 1878-453
114 CDLIII. SZÁM. Ezen aránytalanul magas II.letékmérv ellentétben áll a fönebb idézett törvény azon ezélzatával, melynél fogva az előbbi V» kr. II.leték 7* krra leszállittatott. Ez annál kevésbé tartható fenn, mert a törvényben mutatkozó hézag csak annak tulajdonítandó, hogy az annak megalkotásakor üzletben volt közúti vaspályavonalakon, 20 krnál magasabb vitelbér egyátalában nem szedetett. A javaslatba hozott intézkedés czélja tehát, a közúti vaspályavállalatok vitelbéreitől járó bélyegII.letéket, a változott viszonyoknak és a méltányosságnak megfelelő mérv szerint szabályozni. 25-ik §-hoz. A 25. §. rendelkezéseit a következőkben indokolom. A kisajátitás utján eszközlendő vagyonátruházásokra nézve az II.letékszabás 61. tétel és 79. tétel J) pontja alatt foglak határozatok szerint engedélyezett bélyeg- és II.letékmentességi kedvezmények, ä kisajátításokról szóló 1868. évi LV. t. ez. 73. §-a által részben megszorítást szenvedtek, részben teljesen eltöröltettek. A tárgyalási iratok bélyegmentességének ugyanis ezen törvényszakasz értelme szerint csak akkor van helye, ha a kisajátitás oly vállalat czéljából eszközöltetik, mely azonnal, vagy időjártával az állam tulajdonává lesz, minden más vállalatra nézve tehát a habár közczélokra létesitett kisajátításra vonatkozó iratok bélyegkötelesek. Az idézett szakaszban továbbá kimondatván, hogy a tárgyalási iratokra nézve biztosított bélyegmentesség az adásvevési illetékekre ki nem terjed, ez által eltöröltettek a kedvezőbb elbánás alapjául szolgált II.letéki szabályok határozatai, és azóta oly esetekben, midőn az ingatlanok az állam vagy egyéb II.letékmentes fél részére sajátíttatnak ki, az átruházási II.letéknek a fele része, minden más esetben pedig teljes összege fizetendő. Ezen intézkedés által a kisajátítást igénybe vevő vállalatok súlyos illetékekkel rovatnak meg, mi azonban indokoltnak nem látszik, mert a kisajátitás utján létesitett vagyonátruházásoknál a kisajátított fél által jogügylet szabad akaratból sajátlag nem is köttetik, az II.letéki szabályok alapelvei szerint pedig csak jogügyletek lévén II.leték alá vonandók, azon szabályokhoz képest az II.letékre nézve csakis a\ másik fél jöhet tekintetbe ; s ahhoz képest, a mint a kisajátitás utján ingatlant szerző fél az állam-e vagy pedig az II.letékmentességet igénybe nem vehető magán vállalat, — átruházási II.leték vagy épen nem, vagy az utóbbi esetben csak fele részben követelhető. Minthogy tehát a fent emiitett törvényes határozatok II.letéki rendszerünk alapelveivel s a méltányosság követelményeivel ellentétben állanak, azoknak fentarfcása mellett okszerű érv nem hozható fel, sőt inkább az érdekelt vállalatok és magán felek részéről benyújtott alapos felszólalások figyelemre méltók; jelen törvényjavaslat 25. §-ának 1—7. bekezdéseiben az 1868: évi LV. t. ez. 73. §-ának megváltoztatását czélzó oly intézkedéseket hozok javaslatba, melyek elvi szempontból az II.letékszabás 61. tétel és 79. tétel /) pontja alatt foglalt okszerűbb határozatokkal teljesen egyeznek, s csak szabatosabban körülirják a kisajátítási törvény alapján eszközlendő vagyonátruházások eseteiben igénybe vehető bélyeg és II.letékmentesség eseteit és feltételeit. Az utolsó bekezdésben kért felhatalmazást pedig azért tartom szükségesnek, mert az 1868. évi LVI. t. ez. 98. §-a szerint a fővárosban eszközlött kisajátításoknál is az átalános kisajátítási törvény 73. §-a lévén alkalmazandó, ennek következtében a fővárosi közmunkák tanácsa ismételt felterjesztései szerint, — azon visszás helyzetbe jött, hogy a kisajátitás vagy szerződések utján magán felektől megvett házak s telkek vételárának megfelelő százaléki II.leték felerészben esetről esetre megszabatván, az ebbeli II.letéklerovást a felek irányában szerződésII.eg magára vállalni volt kénytelen. E szerint azon anomália állana be, hogy az átruházási illetékeket, melyek a kisajátítási törvény 73. §-a által módositott II.letéki szabályok szerint ki sem lettek volna szabandók, a fővárosi közmunka-alap tartoznék viselni. •
