Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.
Irományszámok - 1878-413
CDXIII. SZÁM 227 csődtömegre, a záloggal terhelt vagyon eladása esetében : a tényleg befolyt vételár, egyéb esetekben pedig : a birói becsérték szolgálhat irányadóul. Ez utóbbit különösen azért kellett elfogadni, mert a zálogos tárgyak az egyezségi ajánlat tárgyalásáig nem minden esetben értékesittetaek, tehát a vételár nem minden esetben szolgálhat irányadóul. 228—230. §§. Ha a szavazati jog akár azért, mert a bejelentett követelések a felszámolásnál megtámadva nem lettek, akár azért, mert a csődbíróság e kérdésben már határozott, véglegesen megállapíttatott, —• az egyezségi ajánlat a hitelezők elé terjeszthető a végből, hogy ezek annak el vagy el nem fogadása iránt nyII.atkozzanak. Hogy ez megtörténhessék, határnap tűzendő ki, s arra a hitelezők megidézendők. A kérdés csak az lehet, hogy tekintettel a tárgyalás fontosságára, miként és mely időre kelljen a megidézésnek történni, hogy az minden érdeknek megfeleljen s egyúttal az egyezségi eljárás mielőbbi befejezését ne hátráltassa. A javaslat e tekintetben közép utat tart; mert a tárgyalási határnapot közzététetni rendeli ugyan, de a hitelezők külön értesitését mellőzi. Eltekintve ugyanis attól, hogy az összes hitelezők külön értesitése a legtöbb esetben aránytalan költséggél és időveszteséggel járna, vagy az, vagy a határnap külön kihirdetése feleslegesnek tekinthető ; mert ha a hitelezők külön értesíttetnek, akkora hirdetvény nem szükségas ; ha pedig az utóbbi használtatik, az egyesek külön értesítése túlságos óvatosságnak mutatkozik annál is inkább, mert a javaslat 76. §-a szerint, az értesités hivatalos közzététele az esetben érvényes kézbesítésnek tekintetik, midőn a törvény a kézbesitést külön megrendeli. Ezenfelül szükségesnek látszott az esetre is intézkedni, ha a közadós a kitűzött egyezségi tárgyalásnál sem személyesen, sem meghatalmazottja által meg nem jelenik. Az utóbbi a javaslat szerint az egyezségnek a hitelezők részéről elfogadását nem gátolja, mert ha már a tárgyalások az egyezségi ajánlat felett megindittattak, azok befejezése a közadós szeszélyétől vagy önkényétől függővé nem tétethetik. A 230. §. a tárgyalás meneteiét s a csődbiztos e részbeni teendőit állapítja meg, kijelölvén azon momentumokat, melyek az II.letőkre nézve irányadókul szolgálnak. II.yenek : a tömeggondnok előterjesztése, a választmány nyII.atkozata, a hitelezők szavazása s a jegyzőkönyv felvétele, mely külö • nősen az egyezség elfogadása esetében bir fontossággal. Az elfogadott egyezség ugyanis nemcsak az arra következő birói határozatnak alapját, hanem egyúttal a hitelezők jogainak körvonalazását és megállapitását is tartalmazván, igen természetes, hogy annak a lehető pontossággal kell a jegyzőkönyvbe felvétetni. Ezért rendeli a javaslat, hogy az egyezség úgy, a mint az a hitelezők által elfogadtatott, egész kiterjedésben, tehát teljes hűséggel jegyzőkönyvbe vétessék. Hogy specialis stipulatiók esetében, melyek az egyezségnél előfordulhatnak, a jegyzőkönyvnek mit kell tartalmazni, az iránt a 234, §-ban történik intézkedés. 231—234. §§. A kényszer-egyezségnek, miként ez a 218. §. indokolásában kiemeltetett, egyik leglényesebb biztositékát a többségnek helyes alapon megállapítása képezi; mert a törvény minden intézkedése, annak legjobb intentiója hajótörést szenvedhet, ha az egyezség el- vagy el nem fogadása felett határozati joggal felruházott többség nem kellő állapon constituálva szervez tetik. A positiv törvények e részbeni intézkedései lényegesen eltérnek egymástól; mert mig némelyek az egyezség érvényes elfogadásához egyedül a hitelezők számszerinti többségét és pedig háromnegyed részét követelik, mások ellenben a hitelezők számszerinti többségével meg nem elégedve azt követelik, hogy e többség a bejelentett összes követeléseknek legalább kétharmad részét képviselje. De eltérnek a positiv törvények még más irányban is; mert némely törvények a szavazati jogot nemcsak a közadós házastársától és ennek legközelebbi rokonaitól hanem azoktól is megvonják, 29*
